Részemről kissé fonák, de legalábbis képmutató lenne véres szájjal tobzódni a disszertáció-gate kapcsán. Na, nem, mintha én is másoltam volna a szakdolgozatomat (tudományos fokozatig nem jutottam), mégis részt vettem hasonló csalásokban. Úgy is fogalmazhatnék, önmagamat plagizáltam más neve alatt. Egyszerűbben: szűkösebb időkben írtam dolgozatokat másoknak pénzért.

Büszke akkor sem voltam rá. Ráadásul magam alatt is vágtam fát, hiszen általam is jutottak ezek az emberek diplomához, és így egy kicsivel többen lettünk a munkaerőpiacon. Dehát aki kurvának áll, ne panaszkodjék. Gondolom, a többség azért nem örömében áll ki a valódi sarokra sem. (Habár, habár én eléggé szerettem szakdolgozatot írni.)

A köztársaság nélküli elnök machinációjáról három dolog jut eszembe.

Az első saját tapasztalatból. Az én ügyfeleimről egy-két beszélgetés után kiderült, nem az időhiány az elsődleges oka megbizatásomnak. Általában az passzolja le a dolgozatírást másnak, aki nem képes rá, hogy megírja. Vagyis saját kútfőből csak az nem dolgozik, aki egyébként sem érdemelné meg a mű által megszerzett végzettséget.

A másik - bár emiatt fájjon Schmitték feje - hogy akár igazak a HVG egyelőre névtelen szerzőjének erősnek látszó vádjai, akár nem, senki sem tartja igazán kizártnak. Ma olyan ember az államfő Magyarországon, akiről még a saját hívei is könnyedén elhiszik, a doktori címét csalással szerezte meg.
Sőt, még kollégái sem cáfolták a híresztelést. A Köztársasági Elnöki Hivatal közleményében csak "elutasítja" a feltételezést. A védekezés silánysága nyilvánvalóan elsődlegesen arra az alacsony szakmai és szellemi színvonalra vezethető vissza, amely ma az államra ráeresztett újcsinovnyikokat jellezi. Azonban az is látszik, hogy semmilyen ellenérv nincs igazából a kezükben. Az nem cáfolja Schmitt bűnösségét, hogy jóban volt azzal, akitől lopott. Ahogy az sem, hogy a szintén haveri professzroroknak tetszett a filozófiatörténet címszó alatt beadott sporttörténeti munka.

A másik tanulság jobban zavar. Lépten-nyomon látom azt a vélekedést - Tóta W-től a mezei kommentelőkig - hogy ez az ország ilyen elnököt érdemel. Egy valóban bölcs, tisztességes, intelligens, kulturált és önálló gondolkodású államfő félrevezetés volna. Nekünk Schmitt Pál dukál.

Ezt én kikérem magamnak! Akkor is, ha e tárgykörben nem vagyok teljesen ártatlan.
Pont most lenne igazán szükség egy olyan köztársasági elnökre, mint amilyenek az eddigiek voltak: vállalhatóra, európaira. Most, amikor az ország vezetésének elment az esze, és a végjátékban sem képesek normálisan, nem provokatívan, hanem az megegyezés reményét kifejezően beszélni. Vagy, ha ez nem megy, hát mélyen hallgatni.

Amíg nemcsak schmittpálok, vagyis érdemtelen, gerinctelen, tehetségtelen, sunyi, önhitt seggnyalók, élnek ebben az országban, addig igenis minden objektív szempontból a legkiválóbbak képviseljenek!
Igenis megérdemlünk egy igazán alkalmas és méltó államfőt.