A bőr, amelyben élek- filmkritika

Remélem, sem az ál-, sem az igazi Semjén nem jár erre, mert a címet látva, kihagyna a szíve egy ütemet, az biztos. Pedig Pedro Almodóvar legújabb filmjének semmi köze a politikához.
Valójában Viktor Frankenstein doktor mai alteregója, Dr. Rober Ledgrad (Antonio Banderas mesterien öli ki magából az emberi érzéseket, amíg eljut az őrült tudós megszállotságának csúcsára) a kétezres években plasztikai sebészként alkot saját luxusvillájának alagsorában. Célja, hogy génmanipuláció segítségével még tökéletesebbé tegye az emberi bőrt. Ennek hátterében megégett feleségének emléke áll.

Amiről viszont nem beszélhet a tudományos társadalom estélyén, az tényleges főműve: a tökéletes testű nő. Azonban ezt is elhunyt felesége ihleti. Őt igyekszik - legalábbis külsőségekben - újra megteremteni.

A film alapját a francia író, Thierry Jonquet , Tarantula című kisregénye adja. A könyv azonban a fogoly szemszögéből meséli el a történetet, míg Almodóvar kicsit messzebbről figyeli az eseményeket, noha sokszor kellemetlenül belenyomja a néző fejét a történésekbe.

Több kritikában is olvastam, hogy ebben a romantikus thriller - sci-fiben a lélektannak nagyon kis szerepe van. Almodóvar csak mesélni akar, magyarázni nem. Szembehelyezkednék ezzel az állásponttal. Szerintem ugyanis éppen eleget tudunk meg a karakterek lelkivilágáról. A sebész teljesen érthető módon beleőrül az őt ért sokkokba és fájdalmakba, de főleg abba, hogy egy velőt rázó tragédia nem elég a sorsnak. Mindenkit el kell veszítenie, akit szeret.
Érthető az idős házvezetőnő rettegő passzivitása is: cinkos ő mindenben a kezdetektől fogva. Tudja, hogy ez a sors az ő sorsa is.

Ahogy a fogoly lelkét sem kell külön elemezni. Története - amely az egész cselekmény gerince, hogy a házvezetőnőt játszó Marisa Paredes másik nagy szerepére, a spanyol horrorklasszikusra, utaljak, Ördöggerince - gyötrelmesen egyszerű. Fogsága hat éve alatt egyetlen gondolat köré csoportosul minden: a szabadulásé köré. Miért kellene ezt túlmagyarázni?

Mindenki tettes és áldozat egyszerre. És a relativizálás már-már perverz módon áthatja a filmet. A szülői szeretet pozitív érték például, de többszörösen is okozója drámai eseményeknek.
De ilyen a külső szépség is - Almodóvar egyik kedvenc témája - oda-visszabillen a mérleg a megítélésében. Van, akinek a vesztét okozza, másnak pedig feloldozás.
És, ha már itt tartunk! Vajon tényleg egyenlő-e a boldogsággal, ha valakinek teljesül a leghőbb vágya?

Míg a regény leginkább egy elképesztő fordulat köré felépített fantasztikus krimi, Almodóvar a sztorit a hét főbűn megfilmesítésére használta föl szerintem.
A szenvedélyes narráció, az éles képek, a fülbántóan energikus zene és a kegyetlenül művészi szintre emelt bosszú jó táptalajt nyújtanak ennek az ősi, keresztény tanításnak.

A bravúr pedig az - és nyilvánvalóan ezért Almodóvar az egyik legnagyobb mai filmes - mert a film egy-egy jelenet, akár a bűnök egy-egy, XXI. századi ábrázolása is lehetne. A fogoly első vacsorájától (torkosság) - melyet több napnyi éhezés után vehet magához - a sok vad szexen (bujaság), a kapzsiságot megtestesítő kolléga - jóbarát zsarolásán és a fogoly szerelmét elhívő zsarnok kevélységén át, a doktor bosszúvágyáig (harag) mindet fölvonultatja egy-egy fontos motívumként. A házvezetőnőnek többször lett volna rá lehetősége, hogy megakadályozza a tragédiákat, de nem volt elég ereje hozzá. (A jóra való restség tipikus példája.)
Bűnöző fia önmagában is képviseli az összes főbűnt: bezabálja a doktor vacsoráját, bankot rabol, megerőszakolja a foglyul ejtett nőt,  és közben kikéri magának, hogy nem értékelik férfiasságának impozáns méreteit; gyerekkora óta mindenkinek csak árt. De az ő alapmotívuma az irigység és az ebből fakadó harag. Kiváló megoldás, hogy a bankrablás utáni tigris jelmezben menekül (éppen karnevál van). A nagymacskák már Danténél sem jelentettek semmi igazán nemeset: a párduc a kéj-, az oroszlán a hatalomvágyat és az erőszakot szimbolizálta.

Ebben a romlottságban Almodóvarnak nem marad más választása, minthogy rendet tegyen. Sziszifuszi aprólékossággal büntet meg mindenkit úgy, ahogyan az megérdemli. Mégsem érez semmilyen elégtételt az ember a végén, sem a bosszúállók, sem a néző. Ezért felkavaró ez a film.

Értékelés: 9/10