Ez egy kompromisszumos cím. Mert éppenséggel hommáge-zsal is adózhatnánk a hét kétségkívül legkellemetlenebb magyar sztárja előtt. (Geszti a Sziget végülis illik a Sziget mínuszegyedik napjára. Egy ellenszenves rendezvény fölöslegesen izzadságsszagú nyitánya. Gesztivál - a Jazz+Azt bénán koppintó Gringo Sztárral. Amúgy azt én veszem észre elsőként, hogy a Sziget és a Geszti szavak egymás anagrammái?)

Szóval a "bal-fake" kifejezés is igen helytálló lenne arra a performanszra, amit a hét elején Szekeres Imre a Mokkában előadott. Valamiért ő az MSZP elsőszámú közgazdásza, ezért a kormány devizahiteleseket segítő programját vele véleményeztették.

Szekeres nem csupán a kötelező ellenzéki mantrát nyomta arról, mennnyire rossz a kormány elképzelése, hanem profi véleményvezérként még tromfolt is egyet. Bedobta a saját ötletét.

Ennek lényege, hogy a svájci frank csillagos égig felszökő árfolyamától úgy kellene megvédeni az embereket, hogy a munkaadók vállalják át egy részét a törlesztőrészletnek. Ezt a fizetéskor automatikusan utalnák annak a banknak, amelyiknél a dolgozójuk hitelt vett föl.

Az ötlet persze önmagában is baromság. A munkáltatónak semmi köze sincs ahhoz, hogy valakinek van-e hitele. Hiába van abban igazság, hogy közös érdek a munkavállaló jóléte, de ez az összefüggés összetettebb annál, ahogy Szekeres ezt elképzeli.

Másnap a Vállalkozók és Munkáltatok Országos Szövetségének főtitkárát szembesítették ezzel a gondolattal, aki kijózanító érvekkel tette helyre az ötletet.

Először is arra hívta föl a figyelmet, hogy a munkaadóknak, ha lenne is bennük ilyesmire hajlandóság, nincs pénzük erre. Ha Szekeres - ezt már én mondom - ismerné, hogy mennek a dolgok valójában az országban, akkor nem akarna még egy újabb terhet a vállalkozások nyakába akasztani.
Talán tudná, hogy sok munkavállalót úgy dolgozik hónapokig, hogy nem kap fizetést, mert a munkáltatójának nem telik rá. Még többen évek óta nem kaptak egy fillér fizetésemelést sem, és mégis örülnek, mert van hol dolgozniuk. És még mindig szerencsésebbek azoknál, akiknek nincs.

Dávid Ferenc ezenkívül még azt is megemlítette, hogy jogilag szinte lehetetlen volna minden eshetőségre kiterjedően előkészíteni egy ilyen rendelkezést. Szekeres nyilván még a nyugdíjas állások meglétére szocializálódott, ha viszont csak egyszer az életben meg kellett volna méretnie magát a munkaerőpiacon, tudná az embereknek manapság több állásuk is lehet. Néha párhuzamosan. Dávid csak azt firtatta, mi lesz a hitel már kifizetett részével, ha munkahelyet vált a munkavállaló, esetleg gyesre megy. De érdekes lehet, hogy a kényszer-álláshalmozóknál arányosan elosztják-e a tartozást a munkahelyek között, esetleg egy valaki állja a cehet.

Arról nem is szólva, hogy ez csak azoknak segítség, akiknek van munkájuk. Akiknél a munkaadó most még be is szállna, de a cég időközben fizetésképtelenné válna, vagy elbocsájtaná a dolgozót, akkor annak egyúttal nyakába is szakadnának ezek a váratlan költségek is a többi baj mellé.

A VOSZ főtitkára szerint egyébként sem lenne ennek az ötletnek túl nagy támogatottsága a vállalkozói szférában. A terheik így is túl nagyok, aki tényleg segíteni szeretne a bajba jutott embereken, annak inkább könnyítenie kellene ezeken a terheken, nem súlyosbítani. Így több munkahely keletkezne, de legalábbis a már dolgozó emberekre több pénz jutna talán. A hitelválságból ugyanis az okosok szerint a legjobb kiút az, ha valahonnan újabb jövelemforrást szerez az adós.

Szekeres ráadásul sunyi módon még azt sem ismerte be, hogy övé ez a remek elgondolás. Arctalan-névtelen üzletemberekre hivatkozott, állítólag ők vetették föl ezt a dolgot, és ő, a nép üdvéért bedobta a köztudatba. Hátha ráharap a Fidesz, arról híresek a fiúk.

A jogos kérdésre, hogy kik is az ötletgazdák, homályos válasz érkezett. Olyan vállalkozók, mondta Szekeres, akikkel nemrég tárgyalt mint az MSZP elsőszámú gazdaságpolitikusa, de akik tekintettel a most zajló fideszes emberevésre titokban akarják tartani a nevüket.

A Fidesz ötletét akkora csapdának gondolom, mint annak idején a diákhitelt, áldom is az eszem, hogy nem vettem föl annak idején. De jelenleg - a diákhitelhez hasonlóan - tényleg megkönnyíti majd az adósok életét. Szinte korrektnek is lehetne nevezni, mert az árfolyamkülönbségeket később úgyis ki kell majd fizetni, de sok embernek most biztosan nincs pénze, később még lehet. Az más kérdés, hogy honnan.

Viszont Szekeres ötlete teljesen abszurd. Nagy bajban van az MSZP, ha fő gazdaságpolitikusuknak sem szakmai ismerete, sem realitásérzéke sincs. Elképzelése csak azért nem nevetséges, mert elkeserítő, hogy ilyen légből kapott, végig nem gondolt ötletekkel próbálkoznak csak, ahelyett, hogy valami használhatóval álljanak elő. Az pedig az ötlet felvetőjét minősíti, hogy csak félig vallja sajátjának. Ha bejön, ő beszélt róla először; ha ellenvéleménybe ütközik - mint például a Mokkában is - máris valaki más találta ki. De persze az arctalan ötletgazdáról annyit feltétlenül érdemes tudni, hogy olyan üzletember, akinek félnie kell Orbánéktól. Tehát Szekeres szerint attól hiteles az illető (név nélkül különösen), hogy valami topmenedzser.

A fő baj az, hogy az MSZP-ben ez szinte már egy sikeres produkció volt. Elvégre nem két baloldali küldte el egymást a sunyiba egymást lefasisztázva-lealkoholistázva, mint egy héttel korábban valami hisztis gyurcsányista és Szanyi kapitány. (Kedélyes riport volt az is.)
Szekeres rettenetes lejáratódott figura. Nemcsak azért, mert régi motoros; nemcsak azért, mert mindenkinél okosabbnak hiszi magát, pedig valójában csak hülyeségeket beszél. Kínos, ha valaki ilyen - ahogy Dávid Ferenc fogalmazott - "médiaötletekkel" képes csak előállni valódi javaslat híján. És amíg ő éppen a megmentő szerepében tetszeleg, akkora butaságok, a folyamatok meg nem értése villan ki a magabiztos mosoly mögül, hogy még a Mokka nem túl nagy koponyái is azonnal rajtakapják.
Amikor pedig egy igazi szakember, egy igazi üzletember, szólal meg, az egész fantazmagória megsemmisül. Dávid Ferencnek ráadásul még kimutatásokkal sem kellett bűvészkednie ehhez, vagy bonyolult összefüggésekbe bocsátkoznia, csak néhány teljesen logikus aggályt fűzött Szekeres spanyol viaszához, és védhetetlenné vált a koncepció.

Ha jobban belegondolok a cím nagyon is megállja a helyét. Szekeres csak lassítja az MSZP-t is (ami legyen az ő bajuk), de ezáltal bennünket is, mert itt pár év múlva azért lehet, hogy szükség lesz néhány tényleg jó ötletre.

A szóvicc (bal-fake) sem lenne rossz annyira, mert ez az egész nem csupán használhatatlan, de még kamu is.

Van egy harmadik szó, amely szintén hasonlóan kezdődik és alkalmas lenne a tisztelt politikus úr körülírására, és nem a Balfi vízre gondolok...