Wolf Kati nemcsak bejutott az Eurovíziós Dalfesztivál döntőjébe, de még büszkék is lehetünk rá.

Nem mintha négy éve, amikor Ruzsa Magdi Aprócska blues-a utoljára főtáblára került, pironkodni kellett volna, de az a dal nem illett az Eurovízió színpadára. Wolf Kati száma viszont tökéletes fesztiváldal.

Nem kell itt filozófiai mélységekre, vagy korszakalkotó zenei megoldásokra számítani, ez a legpopulárisabb popzene, ami létezik. És mégis van benn újdonság. Legalábbis a magyar fülnek. Hogy a kommersz legfelsőbb felszínén is lehet profin dolgozni.

A Szerelem, miért múlsz? (vagy ahogy az européerek ismerik: How about my dreams?) tetőtől talpig az a színvonal, amelyet sajnos nálunk csak ritkán ütnek meg. Aki nem akar gagyit csinálni, annak nem adnak ennyi pénzt (és valljuk be, kicsit derogál is ez az amerikás dizájn); aki mögött meg médiamógulok állnak, az a Vastag Csaba...

És, ha már itt tartunk, az élet talán még igazságot is szolgáltat ma este. Ha ugyanis Wolf Kati megnyerné a versenyt - amit sokan rebesgetnek, nemcsak Magyarországon - akkor az egy hangyányit nagyobb fegyvertény, mint az RTL Klub X faktorán diadalmaskodni. Abban a mezőnyben Veca mellett Kati volt a legjobb, csak a magyar nézők sajátos szavazási szokásai miatt alakult úgy, hogy végül két unalmas hím versengett egymással. Szóval Kati akár vissza is vághat azért az igazságtalanságért, hogy idő előtt kellett távoznia a tehetségkutatóból.

A Szerelem... egyszerre romantikus és dinamikus szám. Ráadásul kellemes tudatallatti emlékeket ébreszt. Erre különösen a klipben játszottak rá. Kati - aki lélegzetelállítóan néz ki - egyszerre idézi meg Kylie Minogue-ot és Chert. És közben saját maga is, amikor kissé félszegen, de barátságosan mosolyog a táncpróbára megérkezvén.
A szöveg angolul is ül, bár magyarul sokkal több szín és finomság van benne, ez Geszti Pétert dicséri, éppen ezért jó, hogy a második versét magyarul énekli. Ebben az ízig-vérig nemzetközi popszámban azért ott van a magyar íz is.

Bár az európai dalverseny szavazói sem igazán a színvonal értelmében szoktak voksolni. A sokat emlegetett jószomszédi viszony általában torzítja a végeredményt. De a németeket se nagyon szereti senki, tavaly mégis ők nyertek.
Egyébként 2011-re helyet cseréltünk velük. Hozzáállásban mindenképp. Tavaly Lena mögött állt egész Németország, mostanra viszont szegény lány (akit ismét a versenyre küldtek) sehogy se tetszik. Valószínűleg ráunt a közönség, talán mentora, Stefan Raab kicsit túl sokat szerepeltette ezt az uncsi tinilányt, akinek bája abban ki is merült, hogy németesen énekelte az angol nyelvű dalát.

Ehhez képest Wolf Kati mögött nagyobb az összefogás, mint bárki mögött, aki valaha indult ezen a versenyen a magyar énekesek közül. Pedig nemcsak noname fiúbandák léptek az európai porondra, hanem itt Szulák Andrea és Charlie is vérzett már el. Nemcsak azért, mert nem voltak elég trendiek, hanem bizony a versenyszámuknak sem volt ott semmi keresnivalója ezen a fesztiválon.
Semmilyen más kontextusban nem áll a következő megállapítás, de a Nox műmagyar ugra-bugrálása jobb választás volt. Az a trend ugyanis, hogy egy-egy nemzet kiszolgálja a többiekben éló, róla szóló előítéleteket, nagyon erős. A Nox ezzel kimondottan sok pontot szerzett a várakozásokhoz képest.

Az idei mezőnyben is rájátszanak páran a sztereotípiákra. Mások - nyilván a felejthetetlen Verka Szerducska sikerén felbuzdulva - bohócversenynek gondolják a megmérettetést, és olyan produkciót küldtek, amelyben a hülyéskedés lényegesebb minden másnál. Csak éppen az idei felhozatal (ahogy az azóta ezzel próbálkozók közül senki) meg sem közelítik az oroszellenes űrbuzik karneválját.

Az európai közönség, úgy tűnik, hasonlóan látja ezt a kérdést, mert vicceskedők nem nagyon kerültek a döntőbe. Viszont Wolf Katinak saját műfajában bőven lesz konkurenciája. Nyilván elfogult is vagyok vele szemben - magyar is, szimpatikus is, a dalt is sokkal többször hallottam, mint bármelyik riválisét - de azt hiszem, ha ez a verseny tényleg a legjobb dalt, illetve előadást díjazná, Katinak a győzelem is kijárhatna.
Ráadásul utoljára Dana International hozott ennyire lázba ezen a versenyen. Az izraeli énekesnő idén egyébként visszatért legnagyobb sikere színhelyére, de sajnos most nem sikerült neki. Tegyük hozzá, a mostani dala nem egy Diva. Bár továbbra is fantasztikusan néz ki.

Vérmes reményeim persze nincsenek, hiszen az egymásra szavazókkal szemben kicsi az esélyünk. Ezért ennek a jól megírt, jól elénekelt produkciónak azt kívánom, minél előkelőbb helyen végezzen. Wolf Kati és a Szerelem... nagyon méltó képviselete Magyarországnak, vagyis megérdemel minden sikert.