A kormány egyik fő feladatának az új Alkotmány létrehozását tekinti. A jelenleg hatályban lévő, és eddig alapvetően jól működő alaptörvénnyel az az egyik legfőbb baj, hogy régi, és szovjet sugalmazással készült.

Igaz, azóta már átesett a demokratikus reformon, de tény, hogy nem mindenben tart lépést a jelenkor igényeivel.

A jó alkotmány - felfogásom szerint - szűkszavú és egyértelmű. Természetesen nem steril módon semleges, de megalkotóiban erősnek kell lenni az iránt a vágynak, hogy művük velük nem egy plattformon lévő emberek számára is elfogadható alapvetően. Máskülönben a nagy munka az értékét veszti, mert a másik plattform természetesen az elviselhetetlen oktrojációkat ellensúlyozni fogja.

A hivatalosan március 15-én összeülő alkotmányozó nemzetgyűlés társadalmi támogatottságát megalapozandó a kormány 12 pontos kérdőívet küld a polgároknak, akik kifejthetik nézeteiket bizonyos kérdésekről.

Bár még nem kaptam kézhez a levelet, itt és most megírom a válaszaimat.

1. Deklarálja az új alkotmány az állampolgári jogok mellett az állampolgári kötelezettségeket is?

Tisztázni kellene, mit jelentenek ezek a kötelezettségek. Elvben egyébként egyetértek, de főleg az elvvel.
Attól viszont tartok, mely kötelezettségekre gondolnak. Mert míg a tankötelezettséget például lehet rendelkezni az alkotmányban is (később erre még visszatérünk, miért), az adófizetésről nem is beszélve, bajos lenne, ha valamilyen nehezen megfogalmazható, és túlságosan ideológiai indíttatású dolgot is belefoglalnának.
A fönti példákra már most is kötelezi a magyar állampolgárokat valamilyen törvény, így az alkotmányban elég lenne, ha leszögeznék a ma már szóban közhelynek számító, mégsem mindenki által értett alapvetést: aki jogot birtokol, az kötelezettséget is vállal.

2. Akadályozza az állam eladósodását?

Persze! Erre ki nem mondja azt, hogy leendő alkotmányunk védje meg az államot a súlyos hitelek felvételétől.
A baj ezzel csak az, hogy a hiteleket eddig sem jókedvünkben vettük föl. Valószínűleg nagy szükség volt rá; arról persze lehet vitázni, tényleg ennyi pénz kellett-e, vagy hogy mennyire megfelelőek a feltételek. (Amelyeket ritkán diktál a felvevő.)
A kérdés érteleme megint a részletekben van: milyen eszközökkel állják útját az eladósodásnak?
Főleg azért, mert már ezalatt a pár hónap alatt láttunk néhány egészen merész pénzügyi manővert...

3. Vegyen védelem alá olyan értékeket, mint a család, a munka, az otthon, a rend és az egészség?

Ezt már a mostani Alkotmány is tartalmazza. Ha nem is mindig ilyen egyszerűen fogalmaz.

A család tényleg védelemre szorul. De nem attól kell félteni, mint amit ezalatt a megfogalmazás alatt sejtünk, nem azt kell leszögezni, hogy a házasság egy nő és egy férfi között jöhet csak léte (vö. intézményesített homofóbia, nyilván a KDNP nyomására). Hanem támogatni kellene minden családformát. Tekintve, hogy egy modern, demokratikus államnak az emberek magánéletével szemben semlegesnek kell lennie.
Dacos gyerekekre emlékeztetnek azok az államok, akik most, utólag változtatgatják a törvényeiket kiemelendő, hogy a házasság csak a heteróknak jár. Privilégium a normálisoknak.
Egy homofób(nak látszó) társadalom vezérürüit szolgálja ki a kormány. A legtipikusabb intoleráns véleményt valósítja meg: legyenek melegek, de én ne tudjak róla!

A munka nagy jelszó, és teljesen egyet is értek vele. Magyarországra most már nagyon ráférne, hogy az azt eltartók is végre figyelembe legyenek véve.
A munkakereséstől, a kiválasztási folyamatokon át a munkahelyi szabályokig mindent felül kellene vizsgálni. És ebben helye van a szigornak!

Az otthon védelme felemás érzésekkel tölt el. Mert egyrészt a hajléktalanság az egyik legsúlyosabb emberi jogsértés, melyet Magyarországon ma tömegesen tapasztalni lehet. Másrészt viszont a kilakoltatási moratóriumok mélyítik a felelőtlenséget az emberekben. Ma például április utánra is meghosszabbították, de már szigorúbban firtatják majd, ki szorul rá tényleg, és ki az, aki fizethetne, csak épp nem akar. Nekem egyelőre fogalmam sincs, hogy lehet ezt biztosan megállapítani.

Az egészség védelméről ma is bőségesen értekezik az Alkotmány. Az egészséges környezetről szóló részt meg kellene erősíteni, hangsúlyosabbá kellene tenni.

A rend már keményebb dió. Mit jelent ez a szó jogi értelemben? Egyébként értjük. De van-e annak bármi értelme, ha az alkotmányban leírják: "A Magyar Köztársaságban védjük a rendet."
Attól tartok, ez nagyobb fogalom annál, hogy csak úgy el lehessen rendelni.
Illetve a rend a gyakorlatban mindig apróságokban valósul meg. Ahhoz meg az alkotmány műfaja túl általános.

4. Járjon szavazati jog a kiskorú gyermekek után?

A tökéletes gumicsont. Részemről erre egyértelmű a válasz: ne járjon!
Minden választópolgár szavazata ugyanannyit ér. Akár férfi, akár nő, akár fiatal, akár idősebb, akár dolgozik, akár nem. Az alkotmány nem tehet különbséget semmilyen alapon.
Az indoklás szerint ez is egy családsegítő eszköz. Így ugyanis a mindenkori költségvetők majd jól odafigyelnek, mennyi pénzt adnak a családoknak...
Ez egy rendkívül cinikus és egyúttal szűklátókörű szemléletmód. A családokat nem szavazatmaximálás miatt kell felkarolni, hanem mert össztársadalmi érdek, hogy a későbbi generációkban is legyen elég állampolgár.

Ez persze annak az ideológia harcnak is a része, melyről már volt szó a család védelme kapcsán. Ez az előny, melyet a családapák és -anyák megkapnak, hátrányba taszítja a gyermekteleneket.
Azt senki sem gondolja komolyan, hogy egy vacak plusz szavazatért bárki is gyermeket vállal, aki egyébként nem tenné.
Az is jó kérdés, hogy a gyerekek után a családnak összesen jár annyi voks, ahány kiskorú van, vagy szülőnkként. Utóbbi esetben teljesen torz eredmények jönnének ki, elsőben pedig kérdés, hogy melyik szülőt illeti meg a többlet. Ha páros a gyerekek száma, még egyszerű a dolog. De mi van, ha páratlan? Mi van, ha a papa meg a mama nem ugyanarra akar szavazni. Előtte otthon tartanak egy kis előválasztást?
Arról a teljese ritka, és keresztény emberhez nem is méltó esetről nem is szólva, ha a szülők elváltak, ne adj Isten, új családot is alapítottak, és ott is vannak gyerekeik.

Röviden: a javaslat abszurd és mindenek előtt buta populizmus.

5. Engedjék a gyermeknevelés költségeinek megadóztatását?

Sokkal jobb és valószínűleg hatékonyabb eszköz a gyermek- és családvédelemre, ha pénzügyileg támogatják a családokat.
Első körben helyes lépés az SZJA-kedvezmény. (Talán valamilyen felső plafon nem ártott volna...)
Érdekes, hogy ezt mondom, de a kormány helyében megfontolnám a Jobbik javaslatát, mely szerint az iskolaszerek áfája lehetne alacsonyabb. Ez már irányzott segítség.

6. Vállaljon kötelezettséget a jövő nemzedékek után?

Ez sem kérdés. Erre már utaltam az egészséges környezethez való joggal. De ez persze annál több. Ez magában foglalja a felelős energiapolitikát (amely még várat magára), a nyersanyagok pazarlásáról való leszokást és persze a hulladékgazdálkodás ész- és szakszerű megszervezését is. Hagyományosan ezeket tekintik Magyarország legfőbb környezeti problémáinak.
A vörösiszap-katasztrófa viszont kétségessé tette az intézményrendszer hatékonyságát és megbízhatóságát.
Ez is olyan terület - ha már jó értelemben véve rendpártiak akarunk lenni - ahol a szigor növelése szükséges.

7. Fejezze ki a határon túl élő magyarsággal való nemzeti összetartozás értékét?

Talán gyakorlott olvasóim meglepődnek, de erre is egyértelmű igennel válaszolok. Kissé megjózanodtam a kérdésben, amit elsősorban azoknak az ismerőseimnek köszönhetek, akik odaátról származnak.
Ha ez tényleg ennyire fontos kérdés, akkor egy leendő alkotmánynál jobb helyet keresve sem lehet találni ennek kifejezésére.
Megszületett a kettős állampolgárságról szóló törvény, és nem dőlt össze a világ. A szlovák nacionalisták kapálózása igazságtalan törvényükért pedig sokkal szánalmasabb, mint a magyar oldal megnyilvánulásai.
Meg kell dicsérnem a kormányt a kérdés rendezését illetően, mert kifejezetten pozitív üzenetekkel kezeli a határontúliak ügyét. Semmi kirekesztés, semmi agresszivitás; ezt meghagyta azoknak a külföldi politikusoknak, akik acsarkodása meghaladott a mai Európában.

Jó lenne tehát, ha ezt a politikai dicsőséget nem rontanák el valamilyen populista trükkel. Az általános választójogra gondolok, melyet kiterjesztenének azokra a magyar állampolgárokra is, akik nem itt születtek, nem is itt élnek.
Nem tudom elfogadni ugyanis azt, hogy olyanok döntsenek az ország ügyeiről, akik nem az országban élnek.
Ezzel nem vagyok egyedül. December ötödike szellemét legyőzték, most itt lenne az ideje, hogy tanuljanak belőle. Az ilyen intézkedések elsősorban ellenszenvet ébresztenek a határontúliakkal szemben.
Tessék annyit megadni, hogy mindenki szavazhat, akinek van állandó lakcíme az ország területén!

8. Védje a Kárpát-medence természeti sokféleségét?

Természetesen, a régió egyik legnagyobb értéke a biodiverzitás, a fajok gazdagsága. Ezt egyúttal a jövőbe történő befektetésként is föl lehet fogni.

9. Védje a nemzeti vagyont?

Azt, ami még megmaradt belőle, igen. Ez az elképzelés kissé kései. Húsz évvel ezelőtt ennek kellett volna az egyik elsőnek lenni.
A rendszerváltás veszteseinek nevezett óriási embertömeg közvetlenül ebbe rokkant bele. Egyik napról a másikra küldték ezresével el a dolgozó embereket az ingatlanspekulációból privatizáló tőkések. Teljes ágazatok semmisültek meg.
Nem mellesleg a számtalan rokkant- és korengedményes nyugdíjas száma is ekkor duzzadt föl a mostani megdöbbentő mennyiségre.

10. Csak átlátható gazdasági hátterű társaságok számára legyen-e nyitva az állami forrásokhoz való hozzájutás, a közbeszerzéseken való részvétel?

Nyugodtan bevezethetik a skarlát betűt: amelyik cég akárcsak egyszer is késdelmesen, nem megfelelően vagy egyáltalán nem teljesített, az nem juthat állami megrendeléshez. Ez nem csupán védi az adófizetők érdekeit, de talán bizonyos szektorokban jobb, tisztességesebb munkavégzésre sarkallja a résztvevőket.
Hogy ez mennyiben alkotmányos kérdés, nekem bizonytalan.

11. A bíróságok számára legyen-e mód a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés kiszabására?

Ez is klasszikus gumicsont, de ezzel egyetértek. A halálbüntetés egyetlen valódi alternatívája.
Viszont halkan megkérdezem: ez alkotmányos kérdés? Szerintem inkább büntetőjogi.

12. Szankcionálják-e a parlamenti bizottságok előtt való meg nem jelenést?

Na, ha valami nem alaptörvénybe való, akkor ez. Ez az a pitiáner akarnokság, amely sajnos a Fidesz aprószentjeinek zavaró szokása. Nyilvánvaló, hogy ez a 2006 őszi eseményeket vizsgáló eseti bizottság ülésétől távolmaradó rendőrségi és politikai fejesek provokálták ki ezt a javaslatot. (Tegyük hozzá, pofátlan és gyáva dolog nem elmenni. Még akkor is, ha tudjuk, a bizottság nagyon nem ügyel a tárgyilagosság látszatára sem.)

Minden kérdés úgy van megfogalmazva - egy-két egyértelmű kivételtől eltekintve - hogy könnyű szívvel egyet lehet velük érteni. Csak az emberben mindig felmerülnek bizonyos aggályok.

Számos kérdés rendkívül demagóg, és nem lehet nem sejteni, akármit is írunk vissza, ez már eldöntött dolog. Elég valószínű például, hogy a KDNP kedvéért - mint hallani pletykákból, néhány igazán meredek ötletüket (abortusztilalom pl.) a Fidesz lesöpörte az asztalról - bekerül a házasság mint hetero előjog. Holott ennek semmi társadalmi haszna nincs, hacsak az nem, hogy a homofóboknak örömet okoz.

Ahogy tényleges életfogytiglani büntetés is lesz. De ez így jobb is, hiszen a halálbüntetés kérdése - melyet túl sokan óhajtanak - ezzel lekerül a napirendről.

Sajnos nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg kíváncsiak a véleményünkre. Ez a lépés most azt a kínos körülményt hívatott palástolni, hogy a Fidesz egyedül maradt a súlytalan KDNP-vel az alkotmányozásban, a többi párt nem nagyon akarja, hogy köze legyen az új, sajnos valószínűleg nem túl nagyvonalú vagy szakszerű alaptörvényhez.