Buffalo Steakhouse - étteremkritika

Zolimoni barátnőm a születésnapomon évtizedes frusztrációtól szabadított meg tudtán kívül, mikor elmesélte, hogy bizony ők is le szokták fotózni a jobban sikerült lakomákat. Főleg a nagynéni unszolja nálunk ezeket a fotókat. Őszintén szólva nem értem, mit kezd velük. Később nézegeti, ha éhes? (Sőt, mostanában le is videózza az asztalt...)

A bulin viszont a focis blogunk számára készítettünk képeket. A végeredmény a sportújságírás legértelmezhetetlenebb posztja lett: cross over a gasztonómia és a spanyol(ajkú) labdarúgás között. Láttam magam előtt sok tétova tini focidrukkert, akiknek nem fér a fejükbe, mit keres egy Lionel Messiről szóló blogban a rántott hús. (Azért volt, akinek tetszett.)

Szóval, mikor a fogást testvérem rögzítette, Zolimoni felszabadító erejű megjegyzése viszont levette a vállunkról a cikiség terhét. Ezzel szabad utat engedve ennek a kis posztnak is.

Tegnap meghívtam az anyámat és az öcsémet a Buffalo Steakhouse-ba. Álságos lenne a nagy, pozitív meglepetésről beszélni, hiszen évek óta egyik kedvenc helyünk. Tényleg megvalósítottak egy kis Amerikát az utcánk végén. (A közelség egyik nagy erényük.) Pontosan tudtuk, hogy ide érdemes betérni, mert a Buffalóban megvalósítják a jó étterem hármas egységét: az étel, kiszolgálás és a hangulat is tökéletes.

És ez igen nagy dicséret, mert alig van olyan hely, ahol minden stimmelne. Sőt, párszor olyat is tapasztaltunk már, amikor semmi sem jött össze...

A Buffalo amerikai hangulatát viszont csak a néha elmenő 35-ös busz hitelteleníti kissé. A fa borítású falakon leterített állatok bőreit feszítették ki. De ezt ne úgy tessék elképzelni, mint a vidéki bisztrók zöld filcre applikált sprőd vaddisznóit, ezek sokkal esztétikusabb preparátumok; mi egy medve és egy ló társaságában étkeztünk.

A háttérben autentikus, hagyományos country szól. Minden más esetben a falra másznék ettől a zenétől, de egyrészt a falakon ott fekszenek a vadak kiterítve, másrészt a wc-s bácsi egy igen szigorú tekintetű indián teljes harci díszben, az ember igyekszik rendesen viselkedni. (Tényleg nem esett nehezemre. Amitől viszont rosszu vagyok, ha a Danubius ordít egy vendéglőben. Szörnyű rádióreklámok inkluzíve.)

Nem vacakoltunk előétellel meg desszerttel. Nem kell a civilizált handabanda: steakhouse-ba az ember egy jó darab marhahúsért megy. A Buffalóban két méretben kapható a bélszín: 25 dekás és 45 dekás változatban. 45 dkg tiszta marhahús. Nem gyönyörű már maga a gondolat is?

Pláne, hogy itt aztán tudják, hogy kell megsütni. Nemcsak három variációból lehet választani egyébként, hanem az étlap kínálja föl a megsütöttség öt fokozatát. Mint a pincértől megtudtuk, a nagy húst legfeljebb mediumra tudják átsütni... A medium wellhez és a well done-hoz ez már túl masszív. Újabb zene a fülnek.
Az apám barátja minden étteremben elsütötte azt a poént, hogy mikor látta jönni a pincért, fölvette a szemüvegét. Egyébként sosem láttuk rajta. Miért vette föl pont akkor? Hogy nagyobbnak tűnjön a hús...
Na, itt erre nem lett volna szüksége!

"Szabály" szerint az alaphúshoz két feltétet/ szószt lehet választani a gazdag kínálatból. Úgy gondoltam, adjuk meg a módját e különleges lakomának. A következő képen látható ibrikben nem valami tömény barbecue szósz van ám. Hanem egy réges-régi álmom. Nem is tudom, hány éve láttam a Spektrumon, hogy Mexikóban a húst csokoládészósszal (is) eszik. Konzultálam mexikói netes haverommal. Laura nemcsak megerősítette, hogy van ilyen, de még a receptjét is elküldte a szósznak. Bizony csokis-chilis szósszal ettem a steakemet.
Egy élmény volt.

Szemeztem még az argentin T-bone steakkel is, de azt talán majd a nagy, nyári asadón, a Copa America döntőjének délutánján.
Annyit újítottak az étlapon, hogy mindenféle egzotikus állatokból készült steakek is felkerültek, érdemes benne elmélyedni.
És mostanában ömlengtem, hogy mennyire szeretem az állatokat... Dehát a szeretetnek többféle megnyilvánulási formája is van.

Kénytelen leszek fizetésemelést kérni, mert ezeket a csodákat nem adják olcsón. Megéri, szó se róla! De gyakran szeretnénk ide jönni.

Duchemin-skála: *****

Az étterem berendezését bemutató képet a Buffalo honlapjáról vettük kölcsön.