Bár a címlapok okozta izgalom mára alább hagyott (nincs is Amál annyit már kint, mint régebben), azért bevallom, még számolom.

Ezt a címlapot - amelyet soha, semmilyen körülmények között sem fogok megmutatni - viszont mégis némi szívdobogással vettem a kezembe.

Írtam, hogy a céges karácsonyi bulin még táncoltam is, ami nem kis szó tekintve, hogy ilyen utoljára DJ Kékszakáll (ismertebb, blogmozgalmi nevén: Stivaleroy) 1999-es szilveszteri lemez-lovasrohama alkalmával történt. De az se ekkora plénum előtt.

Na, a mostani riszálást lefotózták (ezt tudtam, le is mentettem a hálózatról a képeket az otthoniak derülésére), és mivel a fotós és az újság felelős szerkesztője ugyanaz a személy, a (hátsó) címlapra rátette, amint régi kollégákkal ropjuk.

És őszintén szólva ez egy egész jó szög, jótékony félhomály honol, szóval inkább vicces. Úgy látszik, a táncolással szembeni gátlások egyenes arányban állnak az antifotogenitással. Ezt a képet szinte vállalom.

De hogy mindenki biztos lehessen benne, tényleg én vagyok az a Ginger Rogerst megszégyenítő nőcske a hátlapon, belülre is sikerült tenni egy klasszikusan előnytelen Amál-képet. Emlékszem, már akkor nagyon örültem, amikor felvették, épp két tánc között lihegtem izzadva az egyik asztalnál. Hogy egy kicsit sem retustálták, külön köszönöm.