2010. október 11. 20:48 - Reckl_Amál

Meglepő dicséret

Főleg én lepődtem meg magamon, hogy Hajdú Péter tegnapi műsora tetszett.

A jól sikerült Heti Hetes után a Frizbire kapcsoltam, ahol a szokásos színvonal fogadott: Fekete Pákó és Zámbó Árpy égették magukat. De maradtam, mert egy budapesti Robert de Niro – interjút nem hagyhatok ki. Főleg, hogy ez az első, hiszen a színésznek 67 éve alatt most jutott ideje ránk. Persze most sem csak úgy jött, hanem az új japán éttermét promotálni.

Hajdú Péter pedig egy a műfajában hibátlan interjút készített. A szituáció itt ugyanis az, mint amikor a szőke nő megmarkolja a fogorvos tökét, majd csak annyit mond a megdöbbent doktornak: Ha nekem fáj, magának is fog.
Itt most kölcsönös szívességet tett egymásnak a riporter és az interjúalany. A Nobu megnyitása ingyenreklámot kap, Hajdú Péter pedig utálóinak, lesajnálóinak mostantól kezdve belelobogtathatja a képébe: ő bizony a világ legnagyobb filmszínészével beszélgetett.

Az ilyen interjúk sosem mélyenszántók vagy filozofikusak. Sok a sablonos kérdés, és egy olyan hollywoodi veterán, mint de Niro pontosan érzi, hogyan kell úgy semmit mondani, hogy valaminek tűnjék. Szakmájának kötelező gyakorlata, hogy a riporter, az untermann segítségével sztenderd válaszokból elegáns kűrt fusson. Ahogy Hajdúnak sem szabad nagyon elrugaszkodnia a szokásos témáktól: mit jelent ez meg az a díj, melyik volt a legnehezebb szerepe vagy mit gondol Budapestről. Ilyen kérdéseket de Niro már kb. egymilliószor válaszolt meg, de egy cseppet sem látszik rajta, hogy unná. Udvariasan, okosan és kifinomultan fejti ki véleményét arról például, milyen volt a Dühöngő bika kedvéért 3 hónap alatt 30 kilót felszedni. Ez annyira közhelyes, hogy már az angolkönyvünkben is benne volt, pedig én 11 éve nyelvvizsgáztam, szóval még az előző évezredben. És mégis de Niro újra elmondja, hogyan történt ez a fizikailag nagyon megterhelő átváltozás.

Hajdú láthatóan meg van illetődve, amit meg is értek. A környezet, a vágás, a kötetlennek álcázott, mégis nagyon szépen kimódolt beszélgetés – ezek bizony egy klasszikus, hollywoodi interjú kritériumai, és Hajdú Péter jól teljesít ezen keretek között. Mindez megfejelve azzal, hogy az amerikai színész magyarul Reviczky Gábor hangján szólal meg. Ő az, aki után de Niro igazi hangját hallva engem mindig komoly csalódás ér. De Hajdú még abba a játékba is belevitte, hogy tanuljon meg néhány szót magyarul. Ekkor én voltam meghatódva…
Sőt, Hajdú aláírat egy frizbit - a műsor címére utalván - melyet internetes aukción lehet megszerezni, a befolyt összegből pedig az iszapkárosultak javára fordítják.

Robert de Niro végig halkszavú, kedves és türelmes. Mint amilyennek egy japánt képzelünk, dehát, ugye, egy japán éttermet jött hirdetni. Nem véletlenül ő a legnagyobb színész.

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr662363819

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Blogajánló 2010.10.15. 13:43:47

az a baj, hogy nem hollywoodban vagyunk, sztem ez az interjú iszony volt, lapos, semmitmondó. egy száz évvel ezelőtti hízásról-fogyásról kérdezni... egy szó sem, hogy most min dolgozik - persze lehet, hogy producer úr letiltotta, ha nem áll érdekében az a film. és sztem de niro dögre unta magát, reviczky meg túlszínészkedte, néha nem is lehetett érteni.

KZsoci 2010.10.22. 23:08:36

Még mindig jobb volt, mint a Lüszi a Fábrynál, amely eléggé égő volt tegnap. A szerencsétlenkedés a családfával, a magyar ételekkel, az ordibálással teljesen azt az érzetet kelthette a hölgyikében (nem mintha nagyon zavarna, hogy mit gondol rólunk :) ), mint ami miatt fel szokás háborodni (pl. hogy van-e autó Magyarországon, meg ismerjük-e az elektromosságot). Szardú Péter legalább profin csinálta.
süti beállítások módosítása