Tévés filmajánló a 40. hétre

Két hete a Turnéval zártuk a hetet, idős emberek sztorizgatnak abban a filmben az öregkorról, az életükről Sinkovits Imre vezetésével. Harminc évvel korábban a Nemzet Színésze már szerepelt egy ilyen filmben, de ez még egy ereje teljében lévő munkás kalandjairól szólt. Ez a Legenda a vonaton, valószínűleg a munkásvilág derűjét bemutatandó készítették, de ma is szellemes vígjáték. (Hétfő 21:00, Filmmúzeum)

Az ember gyermeke rendkívül zord film, a nem túl messzi jövőben játszódik. Az emberiség a sok környezeti ártalom hatására meddővé válik, és ez a világ közhangulatára is rányomja a bélyegét. A világ végleg két részre szakad: központban a jómódú, protekcionista Anglia, és körülötte a nyomorgók milliós tömegei. Ebben a rémisztő szcenárióban megcsillan a remény mégis.
Izgalmas a film cselekménye is, de a legjobb benne az a vízió, amelyet egy ilyen gyermektelen, jövő nélküli világ jelent. (Kedd 21:20, TV2)

Sokáig fürkésztem a műsorújságot, mire erre a filmre bukkantam. Szó szerint Vakrepülés lesz, mert még csak nem is hallottam sosem erről az ígéretesnek hangzó filmről. Jó színészek, és a klasszikus Top Gun életérzés kicsit több cinizmussal, ez az alapelvárásom a filmmel szemben. (Szerda 19:05, Film+)

Gyerekkoromban - és most kifejezetten remélem, anyukám nem látja majd soraimat - egyik fő motivációm az volt filmnézéskor, hogy minél jobban megrémüljek a filmtől. A mérce a rossz álom volt, a sima felriadástól, a éjszakai újra-altatáson át (amikor anyukám kijött, és addig ült szegény az ágy mellett, amíg újra el nem aludtam), egészen a szülői ágyban alvásig, amely ahogy nőttem, egyre inkább azt jelentette, hogy valamelyik szülőmnek máshol kellett aludnia.
Ezt a hosszú bevezetőt mégsem egy rettenetes horror elé szántam, mégis a Legyetek jók, ha tudtok! egyik jelenete mégis sokáig borzongatott. Ez a kedves olasz film, mely az én generációm egyik legnagyobb klasszikusa, végig egy fiú lelke körüli harcról szól. Mivel Cirifischio szíve sokkal jobb, mint a legtöbb emberére, erre a jóságos Fülöp atya és sajnos a sátán is felfigyel. Amikor a sátán a bujasággal próbálja elcsábítani őt, a perdita házában a tűzben égnek a miatta elkárhozott lelkek. Ennél félelmetesebb hangokat nem nagyon hallottam azóta sem.
De nemcsak ezért érdemes ezt a filmet megnézni, hanem, mert szép, kedves és nagyon humoros. (Csütörtök 21:00, Filmmúzeum)

Robert Altmann filmjeinek élvezetéhez speciális lelkiállapot szükségeltetik, ezt figyeltem meg magamon. Ő ugyanis filmes tablókat készít, ahol az emberek sokkal fontosabbak, mint maga a történet. Több olyan filmét is láttam, amely számomra érdekes világok kulisszái mögött játszódik. Ezek közül az egyik egy éppen megszűnő rádióállomás utolsó adásnapját mutatja be néhány állandó szereplőn keresztül. Az utolsó adást moziban pár nappal karácsony előtt láttam annak idején, és ez a szomorkás búcsúmozi hozta el nekem végérvényesen abban az évben az ünnepi hangulat meghittségét. (Péntek 21:35, m1)

Szombaton a Duna TV szokásához híven műsorra tűzött egy egzotikus országból származó filmet. A Karamellről már ezen a blogon is jelent meg kritika.(Szombat 19:00, Duna TV)

Priscilla, a sivatag királynőjének kalandjai. A kilencvenes évektől fogva nagyon népszerű téma a transzvesztitákról filmet készíteni. Ezek többnyire harsány vígjátékok, sok nagy kedvencem van köztük. A Priscilla viszont kicsit más, flitteres csillogásban itt sincs hiány, de az egészet körbelengi valami keserédes hangulat. És mégis happy end lesz, de nem úgy, ahogy az ember az elején elképzeli. Nagyon szeretem az ausztrál filmeket. (Vasárnap 20:30, MGM)

A hét utolsó napjára egy ausztrál film jutott, a