20-16. helyezettek

20. Roxy Music: Avalon

Amikor Bonnban jártunk, valahogy egy modern múzeumba tévedtünk, ahol a Roxy Music billentyűsének, Brian Enónak állították ki éppen legfrissebb térillúzióit. Egy fekete labirintusban bolyongtunk, melyet éles, színes fények világítottak meg, egyszer majdnem neki is mentem az egyik falnak. De a tudat, hogy Brian Eno keze munkájában tévelygünk, remekművé emelte ezt az érdekes alkotást.
Szerencsére Enóék sokkal jobb zenészek, mint képzőművészek, így most a listám első harmadának lezárásaképpen prezentálhatom ezt az 1982-es számot. (Ekkor Eno már nem volt tagja az együttesnek.)
Elnézve a klipet, amely persze rettenetesen vicces is egyben, azért elvágyódom abba a korba, amikor még egészen kicsi gyerek voltam. A másik Bryan, az énekes, nagyon jó pasinak számított akkor, ami elég nehezen hihető a meglehetős mennyiségű sminket, a hajviseletet és a műmájerkedéseket elnézve. (Kedvencem a sólymos rész, a madár teljesen ártalmatlanítva van, de azért nagyon cool, ahogy l’art pour l’art vadmadarat röptet a protagonista.)

19. The Waterboys: The Whole of the Moon

Ez tipikusan az a klip, ami miatt annyira fájó a VH-1 hiánya. Mikor és hogyan leltem volna magamtól erre a gyöngyszemre magamtól?
Semmit sem tudok erről az együttesről (na, jó ma ránéztem a Wikipediára), de ha ezt adták a zenecsatornán, mindig elragadott valami megrendülés. Ez a dal annyira törékeny, annyira szomorkásan szép.
A szövegét már akkor kezdtem alaposabban figyelni, mikor hanghordozón is meglett. Sokat gondolkodtam ezen a hatásos gondolatritmuson, és arra jutottam, hogy ez a dal bizony két teljesen különböző ember barátságáról szól. És bizony az egyik – a költői én – irigykedik a másikra, mindenre, az egész életére. Kivételesen nyomatékosan felhívom a figyelmet a szövegre; aki elolvassa a szám hallgatása közben (mert bizony ez így egy egység), érteni fogja, miről beszélek.

18. The Wallflowers: I Started a Joke

Erről már írtam pár sort , és most egy nagyon jól sikerült feldolgozást teszek be illusztrációnak.
Ez a felfrissítés amúgy a Zoolander, a trendkívüli című filmhez készült. Ben Stiller ellenére egy kifejezetten szórakoztató mozi egyébként.

17. Quimby: Androidő

A Quimby kérdésen felül a legjobb magyar együttes. De nemcsak bőrtarisznyás sznobságból válogattam be a legjobbak közé, hanem mert ilyen zenéket is szoktam hallgatni. Ráadásul ez a klip nagyon jó, és nemcsak magyar viszonylatban.
Sokáig ellenálltam egyébként a Quimbynek a fentiek miatt. Fűszívó, nagyképű szigetlakó egyetemisták zenekarának képzeltem, nyilván nem ok nélkül. De miért is venne el az értékéből az, hogy kik hallgatják?

16. Cindy Lauper: Girls Just wanna have Fun

Hehe, Cindy Lauper hepiskedése megelőzte Magyarország legjobbjait! De a viccet félretéve ez tényleg egy ősrégi kedvenc, aligha kell magyarázni, miért. Hányszor néztük az én kis barátommal csillogó szemmel, New York 1984, hát igen!
A dalt – mint nagyon sok nyolcvanas évekbeli slágert – először az Alvin és a Mókusokban hallottam. (Természetesen az eredeti rajzfilmsorozatra gondolok, nem arra a blaszfémiába hajló baromságra, amelyet pár éve a mozikban adtak.)
Aki most infantilizmusra gondol, think again, Cindy Lauper a klip készítésekor pont annyi idős volt, mint amennyi három hét múlva én leszek.

Előzmények:

Top 21-25 Top 26-30