Heston Blumenthal zseniális lakomái, TV Paprika hétfő 23:00, szombat 21:30

Újabb angol tévés szakácsot fedeztem föl, akit szerencsére a magyar főzőtévé is bemutat. Igazából nem most találtak rá a modern konyha alkimistájára – ahogy sokan nevezik – három műsora is látható a TV Paprikán jelenleg.

A kissé pszichopata kinézetű sztárszakács nem árul zsákbamacskát: tényleg megszállottan dolgozik. Semmilyen őrülettől nem riad vissza. Ez természetesen némileg föl van tupírozva, és a média számára kissé el is van túlozva a mániákusság. A háttérben higgadt tudomány és fegyelmezettség munkál.

A csodálatos lakomák alapötlete egyszerű: a főzőműsorok általában a világot járják az új ízekért, Blumenthal az időben utazik. Egy-egy kort idéz meg lakomái segítségével angol híresember vendégei előtt. Ehhez korabeli szakácskönyveket, vagy ezek híján, más forrásokat, nem egyszer irodalmi műveket hív segítségül.

A tegnap vetített részben is így történt, amikor ízelítőt adott az ókori római étkezésből, a Satyricon című buja műhöz fordult inspriációért. Végül innen merítette a desszert ötletét, az azt megelőző fogásokat viszont Caligula ezek szerint részletesen dokumentált étkezési szokásaira alapozta.

A császár nagyon szerette megenni a lehető legkülönbözőbb állatok genitáliáit. Így az első falatok sertéscsöcsből készültek, melyeket töpörtyűnek sütött meg a séf a mit sem sejtő vendégeknek.

A második fogás sertésagyvelős puding volt, melyet élő halból nyert béllel ízesítettek. Rettenetesen hangzik, igaz? Pedig az eredeti római recept szerint még izzadság is kellett volna bele, de ettől megkímélte vendégeit Heston. Amúgy a fogás jól nézett ki, és addig nagy örömmel fogyasztották a híres angolok, amíg meg nem tudták mit esznek. Egyébként a velőtől való félelem alaptalan. A marha lábszárcsontjában lévő velő (pirítóson, sóval, borssal és édesnemessel megszórva) klasszikus téli csemege nálunk. Sőt – és remélem, mimóza lelkű olvasóim nem fordulnak el tőlem teljesen – gyerekként egyszer ettem agyvelőt is. Egy csirkéét, nem volt rossz az sem. Szóval ezek nem annyira extrém finomságok, mint amilyennek elsőre tűnhetnek, csak nem kell belegondolni.

A fő attrakció a trójai malac volt. Egy egész sült malacot úgy preparálnak, hogy a hasüregébe kolbászokat tettek. A tálalás pillanatában, amikor felvágták a malac hasát, ezek a kolbászok úgy hullottak ki, mintha a disznó belei lennének. A vékonybél szerepében csirkehúsos kolbász tündökölt, a vastagbelet pedig egy olasz kolbász jelenítette meg. A legenda szerint a Caligulát vendégül látó római nagyúr akkora sokkot kapott kreatív szakácsa kissé gusztustalan illúziójától, hogy személyesen akarta megkorbácsolni. De a szakács szerencséjére a császárnak az akció is és az étel is annyira tetszett, hogy a lakoma végeztével megkoszorúzták a derék szolgát.
Az angol vendégek hahotáztak, bár inkább az elhűltség volt őszinte az arcukon. Az ízekben aztán mindenki tobzódott.

Végül eljött a desszert ideje. A Satyricon orgiába fulladó lakomájának nagy látványossága az ejakuláló sütemény volt. Hogy az ókorban ezt hogyan valósították meg, nincs leírva a műben, így Blumenthal csapatának magának kellett ezt az erotikus befejezést megalkotni. Végül szárazjég és robbanócukorka segítségével áramlott ki az életet szimbolizáló sáfrányos (tényleg!) szósz az aprócska csokitortából helyes kis, aranyló buborékok formájában. A csokoládé amúgy remek gondolat, egyrészt önmagában örömforrás, másrészt fricska annak a közkeletű közvélemény-kutatásnak, mely szerint a nők többsége könnyebben mondana le a szexről, mint a csokoládéról. És ezután jön még egy meglepetés: a robbanócukorka – amit ma is imádok! – csiklandóan pezsegni kezd a szájban. Az egyik nő – a BBC műsrovezetője – aprókat sikkantott, ami nemcsak nekem jutatta eszembe a Harry és Sally klasszikus, éttermi jelenetét.

A rossz hír az, hogy a Csodálatos lakomák minisorozat, és most szombaton a viktoriánus menüvel véget is ér. (Az előző részekben középkori és Tudor-korabeli finomságokkal várta vendégeit a precíz séf.) De a TV Paprika hamarosan úgyis megismétli ezt az évadot, és Angliában már be is mutatták a másodikat, Fantázialakomák címmel, amikor is Willy Wonka csokigyára, az Alice Csodaországban és a Titanic utolsó vacsorája ihlette fogásokkal rukkol elő a mester.

Minden adás bemutatja a teljes alkotói folyamatot: a menü megálmodásától, a tervezésen és az alapanyagok és eszközök beszerzésén át (a trójai malac egy jacuzzi 60 fokos vízében főtt 24 órán át) a tálalásig és az ételek elfogyasztásáig mindent látni. Azokat a dugába dőlt elképzeléseket is, amelyek zsákutcába vezették a csapatot. A vendégek nem sok szerepet kapnak, tényleg csak kísérleti alanyok. Pedig nem akármiket állnak ki: ettek már fehércsokoládéba rejtett sült pelét és szilvának látszó bikaherét is. Vicces momentum a mindent igazi, angol hidegvérrel felszolgáló főpincér, aki az első falat után – mikor már megnyugodtak az asztalnál ülők, nem is olyan rémes a dolog – kimért arccal közli, mi is van valójában a tányéron. Remek ellenpontja ő a gonoszan kárörvendő, az eseményeket a konyhából kistévén figyelő Blumenthalnak.

Mielőtt elítélnénk őt, el kell ismerni, hogy ő szenved a legtöbbet. Mert ő is mindent végigkóstol, azt is ami végül förtelmesen sikerül. A célja ugyanis az, hogy az első (és néha sokadik) látásra is meredek alapanyagokból szemet és ízlelőbimbót gyönyörködtető étkeket szolgáljon föl. A letűnt idők receptjeit mindig a jelenlegi ízléshez igazítja, amennyire csak lehet, és beveti a legmodernebb konyhai vívmányokat. Az által rendkívül preferált molekuláris gasztronómiát is, de szívesen süt galambhúsos pitét a wimbledoni focidrukkerek szájíze szerint is, ha az kell egy-egy recept tökéletesítéséhez.

Modern művész ő, aki bármit kipróbál. Talán embert is főzne, ha nem lenne illegális. Illetve talán már meg is tette, csak a műsorból vágták ki.

Értékelés: 10/10