Szűk négy héttel a választások első fordulója előtt Petőfiék csupán kellékek a politikai színjátékokon. Valamiért minden párt úgy érezte, ki kell állni ma. Már írtam: egy ünnepnek nincs értelme, ha kötelező. De sebaj! Az újításokhoz gyáva közéletünk minden résztvevője emelvényre ugrasztotta egy-egy emblematikus figuráját, hadd beszéljen. Egy ilyen rendezvényt leszámítva kérdezem: minek?

Az MSZP szánalmas, fáradt és főleg unalmas ünnepséget rendezett. Párszáz rosszarcú nyugdíjas előtt vinnyogott a szoci körökben népszerűnek gondolt Horváth Csaba a szokásos témákról. Már nem is nagyon emlékszem, pontosan miről, csak annyira, hogy szó szerint megismételte a tegnapi beszédének egyes részeit. Az ő szereplése csak osotba és fölösleges rutin. Ellenben a tegnapi apropó - a 1848 - 49-es szabadságharc zsidó áldozataira való emlékezés - enyhén szólva erőltetett és értelmetlen. Eddig ilyen nem volt, az egész arra szolgált, hogy a pár kóválygó, a zsidó-kérdésre érzékeny, valószínűleg idős szavazót magukhoz vonzzanak. Ha már az SZDSZ-re nem tudnak szavazni... Átlátszó és hitvány próbálkozás.
Horváth mai beszédének fénypontja mégis a Dessewffy név fonetikus kiejtése volt.

Mesterházy Attila harmatos Gyurcsány-paródiája előtt még két bejátszással igyekeztek a megfogyatkozott hitelességüket kissé megalapozni. Szegény, öreg Jancsó Miklós beszélt a szabadságról a kivetítőn, őt követte Ungvári Tamás hasonló fejtegetéssel. Kár értük! Főleg, hogy szerepeltetésük teljesen műfajidegen volt. A koratavaszi szélben fagyoskodó nyugdíjast - aki már úgyis meg van győzve - nem túlzottan lelkesíti két öregúr, akik a meleg szobában bölcselkednek. Én meg csak sajnálom, hogy ezek az okos emberek még most is hajlandóak ilyesmire. Egy Mesterházy kedvéért?

A Hír TV rendkívüli híradásban számolt be arról, hogy Demszky Gábor szokásos beszédét szokásos módon füttykoncerttel zavarták meg. Nem egészen értem, mi ebben a rendkívüli. Általában nem szeretem az ilyen bunkó viselkedést, de a mai helyzetben igenis élvezetes volt hallani, ahogy kb. ezren skandálják a bomlott elméjű főpolgármesternek: "Hülye vagy!". Az meg már erre a kis időre egyáltalán nem zavar, hogy Demszky saját személyét illető tévképzetét - hogy ő a bátor, nagy formátumú történelmi személyiség - hízlalja a csőcselék rigmusaival. Az viszont kissé riasztó, hogy a Hír TV forradalmazó tudósítóját, Császár Attilát a hőbörgők egy része már nem fogadta túl nagy örömmel. Már ő sem elég radikális.

A főműsor persze a Fideszé volt. A Hír TV napok, sőt hetek óta verte a mellét, ők fogják közvetíteni. Ehhez képest kb. tíz percről lemaradtunk, mert egy méregdrága felmosórongyót kínáltak hosszadalmasan. Sajnos pont Kósa Lajos szellemes beszédét mulasztottuk el majdnem.
Helyette volt minden, ami egy korszerű, hazafias hangvételű show-ba kell: huszárosan doboló tánccsoport, Varga Miklós és Palcsó Tamás duettje - spontán félplayback-kimaradás inkluzíve, és egy hegedűs hölgy, aki népdalokat húzott az egybegyűltek talpa alá. Igazi parasztvakítás, műmagyar művészkedés.

De persze senki sem ezért ment oda, a mestert várták. Orbán Viktor a valóban óriási tömegtől, de leginkább önmagától meghatódva lépett a pulpitusra. Beszéde semmiről sem szólt, de ezt nem is kell rajta számon kérni. Egy hónapra a választásoktól, egy ilyen kiüresedett - vagyis bármilyen tartalommal megtölthető - ünnepen nem kell okosakat mondani. Lelkesíteni kell! Mert most a legnagyobb veszély az elkényelmesedés. Ha a változást akaró alkalmi fideszesek, aki Orbánnak a 60%-os eredményt összehozták az EP-választásokon, azt hiszik, nekik már nem is kell elmenni. A törzsfideszek hangosak és elszántak ugyan, de önmagukban 50% fölötti, vagyis létfontosságú arányban nincsenek. A Fidesz nem követheti el ismét azt a hibát, ami miatt már bukott egyszer. A választások másnapjáig nem bízhat a győzelmében. A különbség most annyi, hogy nem pusztán a tutyimutyi, enyveskezű dilettánsokat kell legyőzni (ez már megtörtént), hanem az MSZP-vel és SZDSZ-szel közösen megerősített szélsőjobbot is.

A gyűlés két pozitívuma: a Navrasics által elmondott Szíjjártó-színvonalú beszéd nem volt túl hosszú, a "nagy" szövetséges KDNP pedig még említés szintjén sem bukkant föl.

Az MDF  - tegnapi szambázása óta sajnos tudjuk - kabalaállata, Bokros Lajos pár tucat embernek, többségük riporter, elmondta, gondolom, a szokásosat. A kopogtatócédulák körüli gondjaikat ők maguk is elég kínosnak érzik, nem is akartak az ünnepen ilyen obszcén dolgokról beszélni.

Az LMP is rendezett valamit, de a nem megszálott híveikkel elfelejtették közölni, hol és mikor. Na nem mintha elmentem volna, én bőven eleget kokárdáztam már a márciusi ifjak emlékére iskolás koromban.

Így lesz ebből a forradalomból bianco-ünnep, mindenki azt csinál belőle, amit akar. Továbbra is hiánylom ellenben az igazi magyar felemelkedés kulcseseményének, a kiegyezésnek méltó megünneplését. Persze az, hogy két okos politikus aláír nem annyira látványos, mint a huszárok felvonulása. Meg megérteni is nehezebb.