Kassza – műsorkritika, mtv – csütörtök, 20:00

Végre újra van közéleti műsor a közszolgálati tévén csütörtök esténként. Ez azért is üdvözítő, mert a másik, a Szólás szabadsága az utóbbi időben – nekem úgy tűnik, mióta vasárnap nyolckor van az adás – gyengélkedik. Érdektelen témák, hosszú, unalmas monológok…

A Kassza jó kezdeményezés, mert nem siránkozni meg ujjal mutogatni kíván az ország nagy problémáit illetően, hanem kiutat, jövőképet akar fölvázoltatni. Elég sajnálatos azonban, hogy még a műsor készítői sem nagyon bíznak ebben, ennek elismerésével indult az első adás. Tiszteletre méltó viszont, hogy olyan témákat akarnak elővenni, és konstruktívan megvizsgálni, melyek első hallásra elcsépeltek (az első adásban a korrupció, de nemsokára jön a romakérdés is).

A műsor legnagyobb hibája, hogy túl jó, túl informatív, túl objektív akar lenni. Sajnos annyira nagyot akar meríteni az adott témából, ami 50 percre egy kicsit sok. A különböző szakértő vendégek egész serege fordult meg tegnap a stúdióban, egy idő után már nehéz volt követni, ki kicsoda, és miért van ott. A vendégek nem csak úgy érkeznek, mielőtt először megszólalnának, Baló felolvas egy idézetet tőlük, és ők már rögtön erre reflektálhatnak. Ez nagyon jó ötlet, mert ha jól állítják ezeket a szövegrészleteket össze, akkor érdekes látni, mennyire tud ebben a helyzetben azonosulni a saját gondolatával a nyilatkozó. Mondhatni, mérlegre kerülnek a legnagyobb ívű elképzelések is, felelőssé válhat bárki, aki a kérdésben véleményt fogalmazott meg. Ha másképp nem, hát úgy, hogy esetleg öt perccel később belép a téma másik nagy szakértője, hogy kivesézze az ő véleményét. De ez utóbbi sem ússza meg a szembesítést saját korábbi szavaival.

De egy ilyen nagy koncentrációt igénylő  struktúrát nem szabad megtörni, végig kell csinálni, különben oda a koherencia. Ehhez képest a műsor modernségét kidomborítandó nagyon, túlzottan törekedtek az interaktivitásra, és folyton, elidegenítő, ritmusból kiejtő elemként jönnek a nézői nézetek. Először a magyar televíziózás történetében nem csak az sms-falra lehet írni, nem csak szavazni lehet, hanem webkamerás felvételeket is küldhet be a néző, melyekből egyet-kettőt be is mutatnak, de minek? A kis videók érdektelenek voltak, semmi olyan nem hangzik el bennük, ami miatt érdemes lett volna a beszélgetést megszakítani. Mintha azt mondanák: bibi, mi ezt is tudjuk!
A nézői reakciók bemutatására külön műsorvezető-társ van, aki nem nagyon ura a szerepének. Erre a feladatra kellett volna valami csini nőt fölkérni, elvégre mégiscsak vizuális műfajról van szó, az e-mailek felolvasása meg nyilvánvalóan kellemetlen olyannak, aki maga is önállóan vezet évek óta műsort. A kultúrházas Erdős Gábor többnyire csak hebegett – habogott, hogy milyen sok e-mail érkezett, alig győzi. Nesze neked, interaktivitás!

A legsiralmasabb mozzanat mégis az utca emberének lapos megszólítása volt. A korrupció tipikusan az a téma, amelyben a kettős mérce kétségbevonhatatlanul jelen van. Mert a korrupció szó hallatán az emberek azonnal bedühödnek, és fekete Mercedesekkel furikázó vállalkozókat vizionálnak, amint fekete aktatáskákban viszik a sunyi politikusnak a kenőpénzt. Mégis a legtöbben minden további nélkül vásárolnak számla nélkül, vagy csúsztatnak hálával kibélelt borítékokat az orvosnak. Ha már mindenképp meglepett tekintetű járókelőket kell beszéltetni, akkor ne elégedjünk már meg néhány odavetett demagóg sablonszöveggel. (A kedvencem: „Le kell váltani a politikusokat!”)! Kérdezhették volna azt is, mennyire korruptak ők a saját kis életükben. Főleg, mert ezt az egyik szakértő és a helyzetet vázoló bejátszás is pedzegette ezt.

A műsor teljes élvezetéhez szükséges, hogy a néző „készüljön” a honlap információból. Ott ugyanis el lehet olvasni mindazt a háttéranyagot, melyre Baló hivatkozik. Megnézheti, kik is a vendégek. Az összes interaktív tartalom is újranézhető, sőt újabbakat is hozzá lehet adni. Az eheti szavazás sincs még lezárva, és már elindult egy újabb. A kérdés csak az, mit csináljon az a néző, akinek nincs internete; annak nem szól a műsor? Nem akarok nagyon maradi lenni, de azért még talán elvárható, hogy egy tévéműsor önmagában is értelmes legyen.

Összesességében támogatandó az elgondolás, de sajnos az első adás még nem tudta azt nyújtani, amit a készítők előre ígértek. Pont azokon a frontokon vérzett el, amelyeket újdonságként hirdetett. Baló továbbra is jól kérdez, jól uralja az interjúkat, de rögtön elveszik a sok, talán túl okosan végiggondolt különlegesség között. Talán egy ennyire élő adásba nem kellene ennyiféle helyszínt és eszközt belezsúfolni. Az viszont biztos, hogy a vendégek számát csökkenteni kell. Ennyi ember nem tud egymással rendesen beszélgetni, pláne, hogy folyton beléjük fojtják a szót valamilyen extra műsorszám kedvéért.

Jövő héten a kórházak jövőjéről próbálnak valamilyen elképzelést bemutatni. Reméljük, nem lesz ennyire kusza.

Értékelés: 6/10 – De fejlődőképes.