Pár napja a híradók közepesen fontos hírként számolnak be egy illegális pornóforgatás körüli botrányról.

Az újpesti házban olyan embereket is szado-mazóra kényszerítettek, akik azt nem akarták.

Először azt hihette az ember, az egész pornózás a jelenlevő hölgyek akarata ellenére történt. De mára szép lassan kiderült, csak annyiban, hogy "útközben" jöttek rá, bizony, ha az embert nádpálcával elfenekelik, az fáj.

Mert az ellen nem volt kifogása az amatőr művésznőnek, aki mellékállásban hétgyerekes anya, hogy pénzért fűvel - fával szerelmeskedjen. De amikor a gonosz, matektanárnő kinézetű domina belépett, és rásózott párat a popójára, akkor rájött, nem sima kurválkodás lesz ez, hanem valami durvább.

Most ez a közönséges nő körbejárja a tévéket, és elpanaszolja, milyen csúnyán elbántak vele. A tizenötödik pálcacsapás után már semmit sem érzett. Gondolom, már az első is fájt, de akkor miért nem szállt ki? Miért nem mondta azt, hogy ezt ő nem vállalja? A világ tele van olcsó nőkkel, biztos találtak volna helyette is valakit, nem vették volna ezt annyira zokon a filmesek sem.

Természetesen a fizikai fájdalmai miatt sajnálom. Senkit sem kellene véresre verni szórakozásból sem, azt sem, aki akarja. De ezt a helyzetet kizárólag magának köszönheti. Gyors, egyszerű pénzt akart, és csúnyán pórul járt, most nyivákol, mert a szemforgató, a pornógráfiát egyébként örömmel hirdető média ártatlan áldozatot kreált belőle. Áldozat ő, de semmiképp sem ártatlan, és csak részben a lelketlen, embereket tönkre tevő, az emberi nyomoron élősködő pornóipar áldozata, legalább ennyire a saját pénzéhségének, tunyaságának és butaságának áldozata is. Nem tudom sajnálni, sajnálom.