Az Alkotmánybíróság döntésével az ingatlanadó beszedése egyelőre meghiúsult. Két felé szakad a véleményem: esetleges adóalanyként örülök, hogy biztosan nem kell újabb adót fizetni (fogalmam sincs, hogy kellett-e volna), állampolgárként viszont sajnálom, hogy az állam újabb, nem a jövedelmet terhelő adóbevételtől esett el. Szóval az ingatlanadó helyessége nem teljesen egyértelmű, de egy biztos, pont ez a legnagyobb hibája.

Az ingatlanadó – bármit is próbál a Fidesz kommunikálni – nem azért nem állta ki az alkotmányosság próbáját, mert milyen csúnya dolog a népet nyúzni, hanem mert jogszerűség nincs biztosítva a kivetést illetően. Egész konkrétan azt kifogásolták, hogy bár semmilyen exakt mérce nincs, az adóalanyoknak meg kell állapítaniuk az ingatlanjuk értékét, és ha az APEH ellenőrzése során 10%-nál nagyobb az eltérés az adóhatóság és az adóalany értékbecslése között, akkor bírságot kell fizetni. Ezt még csak tetézi az, hogy a revizor is csak a hasára üt.

Így nem lehet! Ezt mondta ki az Alkotmánybíróság, nem többet. De ez éppen elég. Mert teljesen objektíven kimondhatjuk, a kormányzat megint trehány, összecsapott munkát végzett. Ingatlanadót ugyanis csak akkor lehet bevezetni, ha az adóalap egyértelműen megállapítható. Ez komoly előkészítést igényelt volna, mert egy olyan rendszert létrehozni, amelyből az ország bármelyik ingatlanjára vonatkozóan tisztán lehet tudni, mennyit ér, nagy fáradság lett volna. Valószínűleg már a lassan lejáró nyolc év legelején el kellett volna kezdeni, hogy most tényleg meg lehessen ezt a törvényt alkotni.

Csakhogy ez koncepciót és munkát igényelt volna, és ezek finoman szólva nem a szocialista – liberális kormányzás legfőbb erényei. A törvényalkotást manapság egyfajta önkénynek tekintik. Mintha a törvény csupán abból állna, hogy hoznak egy szabályt csak úgy, a szabályalkotás örömére. Hogy ez mivel jár, milyen körülményeket kell meghatározni, fogalmakat helyretenni, nem számít. A lényeg itt is az volt: a kormány tanácsadói jónak találták az ingatlanadó ötletét, úgyhogy összeeszkábáltak egy jogszabályt. A részletek meg majd kialakulnak.

Pont ez a spontán „kialakulás” mond ellent a jogállamiságnak. A jogbiztonság ugyanis azt jelenti, hogy minden körülmények között ugyanaz az értéke egy ingatlannak. Ez a törvény pedig ezt nemhogy nem tudta biztosítani – a megfelelő rendszer híján - de még bünteti is azokat, akik nem pont úgy saccolnak, mint a hivatásos saccolók.

Lehet a kormányt vádolni a politikai – erkölcsi mulasztásaival, mert volt jópár olyan húzás az elmúlt években, amit egy demokratikus országban nem illik megtenni. Nem túl szép gondolat, de sok mindent „meg tudnék bocsájtani”, ha a demokrácia – deficit mellett magas színvonalú kormányzás zajlana. De még arra sem képesek, hogy egy jogszabályt értelmesen fogalmazzanak meg! És ez nem az első alkalom. Ha a Gyurcsány – Bajnai kormány(ok) ténykedését vizsgáljuk, nem találunk túl sok igazán nagyszabású művet. Az SZDSZ dilettánsainak odadobott egészségügyi magánosítás nemcsak a Fidesz hangulatkeltésén bukott el, hanem azon is, hogy gyakorlatilag semmilyen előkészítés sem történt. A több-biztosítós modellt például úgy akarták bevezetni, hogy egyetlen olyan biztosítót sem ismertünk, amelyik ezzel foglalkozott volna.

Most azzal próbálja ezt az ismételt fiaskót mentegetni az ún. szakértői kormány, hogy valójában alkotmányos, csak éppen tisztázni kell egy-két dolgot. Pár szót kellene benne átjavítani, de erre már nem kerül sor, mert nincs rá idő.
Ez két hatalmas tévedés! Egy törvényben minden egyes szónak, beleértve a kötőszavakat és a névelőket is, megvan a szerepe. Egyáltalán nem apró módosítás az, ha négy szót kihúznak belőle, egész mást jelenthet úgy.
Másrészt ízléstelen dolog egy nyolcéves kormányzati periódus után időhiányra hivatkozni. Egy ilyen horderejű, az egész társadalmat érintő kérdést nem lehet csak úgy az utolsó öt percben lezavarni.

Az ügyetlenkedés kalapján szép kis bokrétaként virít a mindenféle adatvédelmi aggályokat ébresztő vagyonadó-kalkulátor, ill. rossz nyelvek szerint vagyonosodási vizsgálat – csapda, mely kizárólag a káosz mélyítését segítette elő. Azért a készítői nyilván ki lesznek/ lettek érte fizetve.

Az ingatlanadó megvalósítása tökéletesen modellezi a kormány munkáját. Hiába akartak is volna valami jót, előremutatót megvalósítani (tételezzük föl egy pillanatra, az ingatlanadó számos országban működik jól), még elméletben sem voltak képesek rendesen hozzáfogni. Igazából neki sem kellett volna futni, talán még pár szimpátiapontot is szerezhettek volna. A Fidesz nagyon eltökélten állította, hogy azonnal megszüntette volna, ha a hatalomba lépésekor még létezik. Ha úgysem lett volna belőle semmi, és az óra is vészesen ketyeg már, hát miért nem vették ki a Fidesz vitorlájából ezt a szelet? De nem, horváthágnesi makacssággal erőltették rá az Országgyűlésre (sok szoci is húzódozott tőle), és az eredmény: újabb projekt, ami nem sikerült.

Ennek a kormánynak semmi sem sikerült, csak mindent összezavarni az országban. Ahogy mondtam, Orbán Viktor országlását egyetlen porcikám sem kívánja, de ennél az sem lesz rosszabb. Mert ennél nem lehetséges rosszabbul kormányozni.