Kaltenberg - Bajor Királyi Söröző - étteremkritika

A hét elején nagy társasággal voltam hivatalos egykori törzshelyünkre, a Kaltenbergbe. Rég jártunk ott, most már értem, miért.

A dolog részünkről rögtön teljesíthetetlen kérések sorával indult: volt, aki a hűvös napon jég nélkül kérte volna az üdítőjét (nem jött össze), mások meg egyenesen forró vizet szerettek volna teájukhoz (szubjektív dolog ez: a pincér szerint forró volt az, ám a díváskodó filter vonakodott feloldódni benne), egyesek egyenesen zsíros kenyeret ettek volna a sör mellé. Az nincs. Igaz, ez a bonyolult fogás az étlapon se szerepelt. Volt, aki nem olyan levest kapott, mint amilyet kért, ellenben igazságosan egységes 30 percet kellet várni egy-egy sörre.

Az már csak részletkérdés, hogy a házi készítésű sörperec, ill. pogácsa este hatra elfogyott, majd másnap reggel újat sütnek... E sorok szerzője itt döntötte el, semmit sem fogyaszt ezen a helyen a már megrendelt vörösboron kívül. Azt sem adták olcsón: egy pohár borért és a kísérő vízért (ami jobb helyeken jár) 1100 Ft-ot kértek. A wordből nyomtatott, szűkszavú itallap csak az est végén került hozzánk, máskülönben egy 500 forintos (3 dl) gyömbérrel beértem volna.

Éppen ezért az ételekről csak annyit tudok nyilatkozni, hogy az adagok - különösen az árhoz képest - megelehetősen aprócskák. Csöncsön barátom (pontilyen.blog.hu) gazdag, tarjás lencseleves címén egy félig megtöltött leveses csészét kapott, a húst meg hozzáképzelte. Igaz, a leves állítólag így sem volt rossz. Kár, hogy 70 perc alatt érkezett meg.

Mert a kiszolgálás kritikán aluli volt. A pincérek hanyagul néztek ki, illedelmességük a tolakodóan (mű)alázatostól a bénán jópofáskodón át a nyíltan vendéggyűlölőig terjedt. Ha valaki egyszer tényfeltáró riportot akar készíteni a felszolgálói hibákról, terepgyakorlatnak elég lesz elmenni a Kaltenbergbe. Ha a vendég magyar, és nem rendel egymaga 10.000 Ft fölött, akkor emberszámba sem fogják venni, örüljön, hogy nem rúgják ki páros lábbal.

Nyilvánvaló, hogy tulajdonos- és/vagy menedzsmentváltás történt, mert a Kaltenberg régebben igazi jollyjoker volt: tisztességes pénzért tisztességes szolgáltatás. Mára pedig trehányság, udvariatlanság, nyerészkedés a jellemző. A magát alaptalanul királyinak nevező hely a tájékozatlan külföldi turistacsoportok kifosztásából él. Megteheti: a (régi) híre még mindig vonzóvá teszi, japán turisták esetén meg visszatérő vendégekről beszélni érdekes is volna. Az a pár magyar, aki szaros sörpereccel akarja az étterem szemét kiszúrni, hogy a melegben ülhessen, meg ne is jöjjön. Ezt aztán azzal is megerősítették, hogy a mi termünkben nem is nagyon fűtöttek.

Néhány nyalánkság: Bajor Királyi Sörözőnek nevezik magukat, de egy cigányzenekarnak látszó valami játszik szúrágta, utoljára a rendszerváltás környékén felhangolt hangszereken mindenfélét. Sajnos hozzánk is bejöttek. Szomorú volt.

Feltálaltak egy közepesen kellemes tortát is. Ezen az exponált, nagy múlt (jövőre 25 éves) étteremben a főpincér nem tud tortát szeletelni, vagy nem akart ezeknek a csóróknak itt figurázni, úgyhogy a tortaszelet szabad értelmezéseit kaptuk, szörnyű spraytejszínhabbal alaposan lefújva.

Fizetéskor nemcsak alaposan megvárakoztattak, de még ránk is mordult a nem a mosolygástól ráncos kasszásnő, mert nem mondtuk be azonnal, hogy melyik különteremből jövünk. Háta mögött kis réztáblán: I. kategóriába sorolt hely. De akkor ez már nem tévesztett meg: ez kizárólag az árra vonatkozott.

Szégyelljék magukat!

Értékelés
Duchemin - skála: fél *

Képünk nem a felszolgálót ábrázolja, hanem annak spinter unokabátyját.