Minden évben nézni szoktuk az éjféli mise közvetítését a tévében. A hivatalos indoklás szerint azért, hogy a szemfüles kameramannok által kiszúrt éppen elbóbiskoló vagy hülye arcot vágó embereken röhögjünk.

Az éjféli mise ugyanis a legképmutatóbb dolgok egyike, amely a világon létezik. Azok mennek olyankor többnyire templomba, akik ugyan normál vasárnap reggeleken inkább alszanak, de annyira azért vallásosnak tartják magukat, hogy karácsonykor átadják magukat az áhítatnak. Természetesen nem áll rendelkezésemre reprezentatív felmérés, de valószínűsítem a karácsonyi keresztények és a házukat 70.000 wattos világítókapacitású égősorokkal agyonaggató konzumidióták közös halmaza igen nagy.

Szóval rajtuk szeretünk nevetni.

Engem ezentúl még a pap beszéde is érdekel. Hátha idén mond valamit... Olyan jó lenne, ha egyszer mondana valamit, aminek egy kicsit több értelme van a szokásosnál. A mai katolikus gondolatsort a frusztráció szinte mindig áthatja. Szinte még sosem hallottam olyan beszédet, ami ne egyfajta visszafogott undorral ítélte volna meg a mai világot. A szószékről, úgy látszik, csak lenézéssel lehet beszélni. Természetesen a szeretet nevében.

Persze semmi csodálatos nincs abban, hogy a katolikus egyház, ez az anakronisztikus monstrum, kényelmetlenül érzi magát ebben a mai, világi világban, amikor az emberek mást is gondolhatnak, vagy akár semmit. És egyáltalán nem is akarom elvitatni egy paptól azt, hogy rosszallja, ha a számára legbecsesebb értékek másoknak nem sokat jelentenek. A kereszténység meg van verve a dogmával, másképp gondolkodni eleve bűn. Sajnos.

Mert nem ártana néha. Legalább pici dolgokban. Például itt van ez az éjféli mise. Tudom, hogy egyházon belül a húsvét fontosabb ünnep, de a karácsony jelentősége össztársadalmilag nagyobb. Mit is ünneplünk ilyenkor? A Megváltó eljövetelét. Ez egy örömünnep, Isten létének tagadhatatlan bizonyítéka, maga a csoda!

És mi történik a templomban? Monoton beszéd a csúnya, lelketlen vilgáról. Bűntudat és ostya.

Nem az amerikai filmeken látott hiperaktív, gospellel fűszerezett jókedvet vágyom én. Az talán még jobban taszít. Csak, hogy legalább ilyenkor pozitív dolgokról beszéljenek. Legalább ilyenkor mondja el a pap, mennyire szép a világ - a rossz ellenére - mennyire értékes az élet, mennyi boldogság éri az embert. Na jó legyen! A keresztény embert. Nyugodjatok meg, emberek, megszületett Jézus, és ez jó!

Sajnos azonban idén is csalódnom kellett, mert mi katolikusok ünnepelni is csak szomorúan tudunk. Én ezért nem járok misére, éjfélire sem.