A Duna TV tegnap elnyerte az Eutelsat – Hot Bird közönségdíját, ill. „Nemzeti ablak” kategóriában – jelentsen ez bármit is – az első háromba választották.

(Link: http://www.dunatv.hu/kultura/duna_tv_tortenelmet_irt.html )

Sosem voltam a Duna TV nézője, de sosem tévesztettem szem elől sem. Nem nekem szól, magyarországi magyar vagyok, nem érdekel túlzottan, hogy ki lesz az elnök Romániában. Mivel azért járok arra minden nap, látom, ott most ez baromi fontos kérdés. Tegnap – rendes sznobhoz méltóan – meg is néztem egy műsort, Hírmondó volt a címe. Meglepően jó volt. Utolsó benyomásom – a csatorna jó szándékú, de amatőr – rögzült, és már csak a remek filmes kínálat miatt néztem néha oda.

Mert az ember nem nagyon talál már régóta fogást a Duna tévén. Bár kezdetben az MDF népnemzeti ágának a szócsöve volt, aztán, gondolom, Jankoics Marcell elnöki mandátumának lejárta után, a kapcsolat a hazai pártpolitikával egyre halványodott. A Duna tv érdekes módon azzá vált, amiért elvileg létrehozták: a mindenfelé szétszóródott magyarság csatornájává. Pont azért volt kissé unalmas, mert egyszerre felelt meg mindenféle magyar közösségnek. Sajnos az sokkal érdekesebb, ha valaki vagy valami megosztó, a Duna tv viszont nem az.

Valahogy ilyennek képzelem a régi vágású konzervativizmust. Ilyen kissé szürke, kissé száraz, de tisztességes, komoly modorúnak, amilyennek a Duna saját, főleg hírműsoraiban látszik.

Örülök na, hogy a Duna díjat kapott, és egyátalán nem bánom, ha a magyarokat olyannak látják, mint amilyen a Duna. Kulturáltnak, méltóságteljesnek, szociálisan érzékenynek, üsse kő, patriótának. Nem beszélve arról, hogy a Duna azon kevés magyar csatornák közé tartozik, akik a Csajom apja ideges c. alkotásnál kicsit mélyebb filmeket már éjfél előtt is leadja.

Gratulálok!