Nem a legfrissebb blogbejegyzés, de szuper!

Link: http://csucsuka.blog.hu/2008/07/30/teljes_napfogyatkozas

Már rég írni akartam a Tom és Jerryről, de ilyet nem tudnék. A rajzfilm zsenialitásához csak egy ilyen zseniális poszt illik. Kivételesen nagyon érdemes a hozzászólásokat is elolvasni, mert csak hozzátesznek az egyébként is nagyon humoros szöveghez.

Mindig is imádtam a Tom és Jerryt, és természetesen Tomnak szurkoltam végig. Akkora sztárokkal van dolgunk, hogy a merchandising cuccaik kamu, szocreál változata Magyarországon is kapható volt. Nekem (és az öcsémnek is) volt Tom&Jerry - s melegítőm, és plüss (khmm, pamut, de inkább vattával töltött géprongy volt az) macska és egér már a nyolcvanas években. Rengeteg részt föl is vettünk videokazettára, de Csunderlik Peti kollégához hasonlóan az utóbbi időben a Cartoon Networkön nézzük.

Az egyik abszolút kedvenc részletem, amikor Tom a bulldoggal versenyez, mert egyiküket ki fogja rakni a gazda. Értelemszerűen az maradhat, aki Jerryt semlegesíti. A versenyláz elragadja őket, a szőnyegen futó Jerryre rátekerik a nehéz anyagot, és a falról levett kardokkal szeletelni kezdik a szőnyeget, olyan lelkesedéssel, hogy csak akkor döbbennek rá, mit is tettek, amikor a gazdájuk lábáról is levágják a papucsot.

A másik, amikor a nagykutya altatni próbálja kis porontyát, de Tom mindig túl hangosan hajkurássza Jerryt. A bulldog megfenyegeti., hogy ha még egyszer fölébreszti a kicsit, akkor kicsinálja. Jerry úgy csűri - csavarja, hogy Tom végül trombitán fúj nem szándékos, de annál zajosabb ébresztőt a kölyöknek. A "jutalma": a nagykutya ráhúzza a fejére a trombitát, amitől a feje kisebb lesz.

Nagyon bénák ezek a dolgok így leírva, de szerintem mindenkinek megvannak. 

Különösen azért éljen és viruljon a Tom és Jerry univerzum, mert a mai rajzfilmek egytől-egyig nézhetetlen marhaságok. Nem csoda, hogy a mai gyerekek majdnem mind elviselhetetlen hiperaktívok meg sni-k.