Már sokat dühöngtem azon, hogy pusztán attól normális lehet valaki ebben az országban, hogy a többséghez tartozik. Pedig mennyire hamis elképzelés ez!

A szombati melegfelvonulás és a homofób csürhe összehasonlítása közben még egyértelműbbé válik számomra, mennyire beteg a társadalmunk. Nézzük meg, kik állnak itt egymással szemben. Az egyik oldalon pár - idén kimondottan kulturáltan viselkedő - békésen sétálgató ember, akik legfőbb bűne, hogy nem hajlandóak magukat betegnek tekinteni csak azért, mert életük egy szegmensét másképp élik meg, mint a többség.

A másik oldalon ordítozó, vicsorgó, agresszív tahók, akik - ha már a melegekhez nem férhettek hozzá - hát rátámadtak a rendőrökre. A szokásos randallír-kellékeket láttuk megint: üvegek, utcakövek záporoztak. Nem beszélve azokról a rigmusokról, amelyektől náci gyűlés a náci gyűlés igazán.

Mert nekem nincs most kedvem disztingválni. Aki  szombat délután kiment mocskos-buzizni meg dobálni, az neonáci. Nem az a baja ezeknek - ahogy már előzetesen írtam - hogy a melegek kimentek a napfényre, hanem a puszta létük nem fér mogyorónyi agyukba. De nem ezért nácik, mert senkinek sem kötelező szeretnie semmit, sőt még elfogadnia sem kell. A magánvéleményéhez mindenkinek megvan a maga joga. Attól nácik ezek, hogy azt hiszik, erőszakkal másokra erőltethetik a saját eszméiket. Azt hiszik, hogy az ő világlátásuk kötelező, és aki nem úgy gondolja, mint ők, az bűnöző, és meg kell büntetni. A sötét bunkójának fáj még a gondolat is, hogy valaki mást meg gondolni, mint amit neki betanítottak, és ezt a rohadt másképp gondolkodót szabad prédának tekinti, akit egy jobb világban eltüntetnének a föld színéről, addig is, amíg ezek a szép idők el nem jönnek, maga veszi kezébe az elképzelt igazsága szolgáltatását.

A helyzet azonban az, hogy ez pont fordítva van. Kézen fogva bandukolni a szeptemberi napsütésben nem bűn, sőt nagyon kellemes és helyes viselkedés. Azt pedig, hogy ki kinek a kezét foghatja meg, nem ez a gyáva söpredék fogja megmondani.

Ellenben súlyos bűncselekmény rendőrre támadni, másokat bántalmazással fenyegetni, ahogy a háttérből jövő pszichikai uszítás is. Kikérem magamnak, hogy ilyen emberek gyereket nevelhetnek, mert az szörnyű jövőképet fest elénk, ha valaki arra tanítja a gyerekét, hogy ez a normális, ez a követendő. Kikérem magamnak, hogy a beszűkültségük hirdetése mellé mindig odakeverik a magyarságukat is. Én is magyar vagyok, és nem zavarnak a buzik. Szóval az én nevemben ne üljön törvényt ez a horda! (Soha többet nem vagyok hajlandó azt mondani, hogy ha ez a magyar, akkor én nem vagyok az. Dehogynem vagyok! Nem engedem át ennek a szennynek a hazafiságomat egy jól hangzó szófordulat kedvéért.) Ahogy azt is elutasítom, hogy szegény Jézust bevonják a pitiáner kis tüntetésükbe. Lehet, hogy a homoszexualitás Istennek nem tetsző, én nem tudom, de hogy az ilyen viselkedés idegen mindenféle keresztényi ízléstől, az biztos. (Megintcsak az egyház kiállását hiányolom. Nem a melegek mellett, bár ez sem lenne utolsó, de egyelőre nem reális. Hanem az agresszió ellenében, a felebaráti szeretet jegyében például.)

Jó lenne, ha a magyar emberek végre tisztán látnának, és nem a saját ostoba szemellenzőiken keresztül. Annyira egyértelmű, hogy ki a szimpatikus: a sétálgató párok, vagy a hörgő csürhe. És mégis túl sokan gondolják úgy, hogy a melegség rossz és helytelen. Nyilván az acsargást is nagyon sokan elutasítják, ebben nincsenek kétségeim. Mégsincs arról konszenzus az országban, hogy ha ez a választék, akkor sokkal inkább pár meleg ember nyugodt menete, mint néhány huligán eszeveszett tombolása.

A legfélelmetesebb azonban mégsem az volt, hogy egy szerencsétlen lányt összevertek, mert a pride-os pólóban várt a villamosra. (Szép igazán macsós magyar virtus! Több nagydarab férfi és egy másik nő megver egy fiatal lányt. Gratulálok!) Hanem az a jól szituált kinézetű, negyvenes nő, aki a kordon mögötti második sorból kiabált szinte szenvtelenül. Tőle ugyanis vonulhatnak nyugodtan idén, mert a jövőre kormányváltás lesz, és el lesznek takarítva az ilyenek...

Tudom, hogy ezt nem kell túl komolyan venni. Csak éppen azt sajnálom, hogy valaki emiatt akar kormányváltást. Bár akkor nem állhatunk olyan rosszul, ha az a legnagyobb baj, hogy egy-két ember végigmegy az Andrássy úton.