Most, hogy HÉV-vel utazom, reggelente a kezembe nyomnak egy Metropol újságot, amit pont végig lehet lapozni a Szabadkikötőig.

Két dolog tetszett ezen a héten, mindkettőhöz szkenneltem egy kis illusztrációt.

ARC-győztes

Idén is lesz ARC plakátkiállítás szeptember 4-től. Lehet, megnézem. A provokativitásért járó Borz-díjat idén a beszúrt plakát nyerte. Egy szélsőjobboldali családban felcseperedő gyermek rajza az őt körülvevő világról. Nem tudom, hogy ez az ál-gyerek - trend mikor cseng már végre le, mert elég fárasztó. Kb. a nagyon erőltetett, minden ambíciózus pedagógus által ajnározott ún. svéd gyerekversek óta hidegrázásom van tőle. Szóval 2009-ben még mindig ilyennel nyerni, érdekes fényt vet a többi pályamunkára. Vagy a zsűrire. Az alkotó, és elnézést, hogy külső alapján támadt előítéleteimet feltárom, de pont úgy néz ki, mint ahogy egy ilyen jópofáskodó, magát nagyon szabad gondolkodásúnak képzelő alakot én elképzelek. Hosszú, lazán összefogott haj, emberséges mosoly, farmer pólóval. Ahogy a Metropolnak elmondta két dolgot kívánt ábrázolni díjnyertes plakátjával: egyrészt, hogy bizony ilyen őrültek is nevelnek gyerekeket, másrészt, hogy ez a világkép mennyire naiv.

A legelgondolkodtatóbb a "mocskos cigány" ábrázolása, azt én is telitalálatnak érzem. Bizony manapság sokan nem is másik embereket látnak, hanem ilyen formátlan mumusokat. A cigányokkal szembeni félelem már-már beteges, úgyhogy ez tényleg jó.

(Turai Balázs: Kuruc.infant - Óriásplakát, RESTART)

Frizurák bürokratáknak

A második nagy felfedezésem csupán egy apróság. A jó öreg szociológus is érzi az idők szavát, és átnyergelt egy sokkal trendibb műfajra. Elvégre hajszobrásznak lenni mégis menőbb, mint szerda éjszaka a Tudósklubban vitatkozni a fenti plakát által ábrázolt jelenségek okairól.

Én eddig Max Webert ugyanis máshonnan ismertem, és halottnak hittem, de már megint tévedtem.