Megint sikerült a ló túloldalára átesni!

A cigányokat ért támadások - melyeket egyelőre mind egy elkövetőhöz/ elkövetői körhöz kötnek a rendőrségnél - hatására civil járőrszolgálat indult néhány kisebb településen. És ez ellen csupán egyetlen kifogásunk lehetne: miért csak most?

Miért kellett megvárni az utolsó utáni pillanatot? Miért hagyták ezeket a településeket kiszolgáltatni?

De sajnos nem csupán a múlt és a sajnálatosan bekövetkezett tragédiák miatt bosszankodhatunk, hanem aggódva figyelhetjük, mikor sül el a kapanyél. Egyre több helyről  - a legutóbb Nyírlugosról - jelentették, hogy egy felfegyverkezett csapat önhatalmúlag megállított egy terepjárót, és kvázi igazoltatta a vezetőt.

Ez elfogadhatatlan! Feltartóztatni és igazoltatni Magyarországon csak a hatóságnak van joga. Az képtelenség, hogy ismeretlen csoportok járják az utakat, és a nekik gyanús autókat, embereket vegzálják.

Pusztán azon az alapon teszik mindezt, amit a tévében hallottak. Hát nem tudom, más hogy van vele, de engem nagyon nem győzött meg semmi, amit a rendőrség mond. Találgatásnak tűnik, szerintem fogalmuk sincs. De ha sokkal előrébb is tartanak, mint amennyit a közvéleménnyel közöltek, akkor sincs senkinek szabadjegye arra, hogy kezébe vegye az igazságszolgáltatást.

Akkor sem, ha abból indulunk ki, hogy jóhiszeműen teszik mindezt. Tényleg meg akarják védeni a családjukat és a település lakóit. De milyen jogon? Ki hatalmazta föl őket erre? Egyátalán kik ők? Tisztában vannak azzal, mi történhet; mik a következmények? Kétlem. Ez ugyanis egy szakma, akárki, legyen bármennyire is tiszta és bátor a lelke, nem tudhatja, mit kell csinálni egy igazán éles helyzetben. De mindenek előtt azért nem vehetik a kezükbe a kontrollt ezek az emberek, mert nem szabad. Tudom, unalmas, de úgy érzem, ebben az országban nem lehet elégszer szajkózni, elsősorban azért, mert a törvény ezt nem teszi lehetővé. Szerencsére. Ez önmagában elegendő kéne, hogy legyen, de azért tegyünk egy lépést előre!

Azért tiltja az önbíráskodást a törvény, mert különben pláne elszabadulnának az indulatok. A modern államban az erőszak állami privilégium, ez nem azt jelenti, hogy az állam ok nélkül kegyetlenkedhet, hanem azt, hogy egyedül az állami keretek között zajlik kontrolláltan a bűnüldözés elvileg. Aki az ún. erőszakszervezet tagja, az tudja, mit tehet meg és mit nem, továbbá egyértelműen felelősségre vonható, ha mégsem tartja be ezt.

Persze sokan talán most felszisszennek, és ez a felszisszenés talán a legnagyobb tragikuma a rendszerváltás utáni rendőrség történetének. Hogy ők, akikre a biztonságunkat bízzuk, nem ébresztenek megkérdőjelezhetetlen bizalmat. Egyrészt puhányoknak, alkalmatlanoknak látják őket sokan, másrészt pedig bűnözőknek, akik aztán tesznek a szabályokra.

Szóval a magyar valóságban az önbíráskodás gondolatát komolyan kell venni, nem szabad megint lekicsinyelni ezt a kérdést, mert már szinte ott tartunk, hogy a megelőzésről ismét lemaradtunk. Az önbíráskodás már itt van, a nagy kihívás most már inkább az, mennyire terjed el.

Sajnos a legjobb szándék is torkollhat tragédiába. Mi van, ha a terepjárós nem áll meg? Vagy csak egyszerűen nem együttműködő? Úgy sejtem, nem a higgadt beszélgetés lenne ilyenkor a hangnem, akár tettlegességig is fajulhatnak az események, sérülésekig, vagy akár halálig. Meggyőződésem, hogy eddig azért nem történt semmi ilyesmi, mert az autósok normálisan vetették alá magukat a jogtalan ellenőrzésnek. Elég valószínű, hogy ellenkező esetben érezték volna a népharag erejét.

Most engedjük szabadjára a fantáziánkat: mi történik akkor, ha az útmenti járőrbrigád horgára pont a "cigányirtó fantom" akad? Ez egy veszélyes bűnöző, egy hidegvérű gyilkos, aki valószínűleg nem egészen épelméjű, ráadásul fegyvere is van... Tényleg ilyen vadnyugati hangulatot szeretnénk az országutak mentén?

Arról nem is beszélve, hogy előfordulhatnak olyan önkéntes igazságosztók, akár csoportosan is, akik mindenek előtt a saját igazságukat akarják érvényre juttatni. Akik a település közbiztonsága védelmének leple alatt a saját kis érdekeiket is elérik: bosszút állnak, móresre tanítanak, vagy csak simán terrorizálnak, esetleg kirabolnak másokat. Ha egyátalán kiderül, akkor ráhúzzák a dologra a gyanús-terepjáró-sztorit, és kész.

De ezek persze csak spekulációk, ahogy mondtam, a jövő eseményein való előzetes aggódás. Mert akár megúszhatjuk annyival, hogy bárhol, bármikor megállíthatnak minket valakik, akikről nem tudjuk, hogy kik és mit akarnak.

Ja, egyébként ez éppen elég gáz!