Nem tudom, mi a nagyobb megtiszteltetés, ha az embert a külseje vagy, ha virtuálisan nézik angolnak, mint most engem.

Hétfőn írtam a szívem új csücskéről, a Mighty Boosh c. sorozatról, és azóta már természetesen regisztráltam is egy ilyen témájú fórumon. Tegnap óta írogatom is szorgalmasan a kommenteket, persze angolul.

Nem vagyok különösebben elájulva a saját angoltudásomtól, de a törzsolvasó tudja, hogy másokban elég jól keltem az angolguru benyomását, mert állandóan kapok nyelvi feladatokat, melyekről be szoktam számolni.

De máris kaptam egy üzenetet az egy másik fórumozótól, hogy holnap (szombaton) este elmehetnénk egy londoni buliba. Nem tudja, miért, de neki úgy tűnik, én is londoni vagyok.

Az első reakcióm: ahogy Noël Coward nevetett a Csengetett, m'lord? első részének végén, a vacsorán. (A frivoll vígjátékok nagyon divatos szerzője Sissi vendége, ha valaki nem tudná beazonosítani.)

A második viszont egy üzenet Dysonnak: Eat your heart out.