Most már lassan fél éve nyomaszt bennünket a válság. Párezren a saját bőrükön is érzik a hatását. Amire egy szakértő hívta föl a figyelmemet (asszem, Heim Péter), a mostani munkanélküliség nem a szokásos rétegeket érinti. Most nem csak azok keresgélnek hiába új állást, akiknek nincs végzettségük, és emiatt sosem volt igazi munkájuk, vagy éppen koruk miatt már nem kellenek. Most bizony olyanok kerültek utcára, akiknek nagy félnivalójuk nem volt. Az ország fejlettebbik felén,  jól menő vállalkozások alkalmazottai voltak. Ők kerültek egyik percről a másikra az utcára. Az idősebbek ilyesmit másfél évtizeddel élhettek át.

A válság itt van, és csak rosszabb lesz. Azoknak, akik optimistán, és talán naivan bíztak a gazdasági stabilitásban. De igenis vannak, akik haszonélvezői a válságnak. Előre tehát a minél rosszabb, annál jobb ösvényen!

A válság alapvetően azoknak jön jól, akik még a most visszasírt válság előtti időkben is úgy működtek, mintha válság lenne. Természetesen nem egy cég vagy ország egészére gondolok most, hanem egy cég vagy ország vezetésére.

Ha "békeidőben" egy cég nem működik megfelelően, akkor ott nyilván gondok vannak a cégvezetésben is. Ha a cég a tönk szélén áll, most a vezetői nyugodtan hivatkozhatnak arra, hogy az a csúf válság, ugye, megette a profitot. Miatta nem jönnek a megrendelések, miatta nem sikerül újabb piacokat meghódítani. Hiszen ezek a szűkös idők most nem a dicsőséges hadjáratokról szólnak, ez maga a lövészárok-háború. A lényeg nem egymás lekörözése, hanem a puszta életben maradás. A menedzsment mossa kezeit.

Pedig a kátyúból (szakadékból) pont az húzná ki a gazdaságot, ha az óvatoskodás és a spekuláció után végre a reálgazdaság mozdulna meg. A sok "játékpénzgyártó" is csak azért tud egyátalán működni, mert vannak ténylegesen termelő, valós javakat is előállító gazdasági szervezetek. Most sem lesz másképp, most is majd a reálgazdaság segít saját magán, és persze az összes olyan "élősdin", akik a válságot okozták féktelen profit iránti mohóságukkal. A semmiből nem lesz semmi, kedves bankok, biztosítók, befektési cégek. Még Istennek is szüksége volt az őskáoszra, hogy megalkossa a világot.

A régi vicc persze még akár igaz is lehet, mert ugye ki hozta létre az őskáoszt? Mindenesetre azoknak az államoknak lesz erejük hamar magukhoz térni, akik a valós piacaikat támogatják. A bankokat és társaikat pedig nagyon rövid pórázra kell fogni. Számomra például érthetetlen, hogyhogy még mindig lehet hitelt reklámozni a tévében. Mintha semmi sem változott volna. Figyelni és tanulni kellene a válság előtti időkből a mostani döntéshozóknak, sokkal több pénzt kellene áldozni a valós gazdaságra, és kevesebbet a pénzintézetekre. Elég szép haszonnal működtek ezek a cégek az elmúlt években, gazdálkodjanak abból!

A nagy profitok ellenére állnak a csőd szélén? Akkor talán nem az államot kellene újabb és újabb összegekért pumpolni, hanem a saját rendszerüket kellene fölülvizsgálni, pár fej hullásától ugyan nem jönnek vissza az elvesztett - eljátszott milliók, de figyelmeztetésnek nem rossz a szigor. Persze ennek is csak akkor van értelme, ha nem dollárszázezres végkielégítéssel távozik a kellemes korai nyugdíjba az a vezető, akinek kockázatos és rossz döntései miatt több miliió ember munka nélkül marad.

Szóval a válság - mint majdnem minden negatív esemény - megint csak a tisztességeseket sújtja. Valahogy nem hallani arról, hogy a cégek a méregdrága menedzsereiktől válnának meg elsőként. Azoktól, akinek a bére, juttatásai, céges luxusautója, külföldi napidíjai, díszvacsorái havonta húsz kétkezi alkalmazott bérével egyenlő. Talán fölül kellene vizsgálni, mennyire hatékonyan használja a kivételezett pozíció birtokosa a számára természetes dolgokat. És ha nem nagyon - és, ugye, voltak cégek, akik a válság előtt sem virágoztak - akkor inkább őt kell kirúgni.

De sajnos a világ nem változik.

A válság remek adu tehát a saját bénázása miatt megszorult cégek vezetésének a kezében.

Nagyon jól jön a mohóságában fölöslegesen nagy kockázatot vállaló pénzintézetek főnökeinek is. Zsarolási potenciált szolgáltat a gyenge politikai elitekkel szemben. Lássuk be, manapság nem túl sok a gerinces államférfi Európában. Talán csak Angela Merkel. (Amerikában - nagy meglepetésemre - Obama egyelőre nagyon jó döntéseket hoz. Felüdülés ez az ember ez után a nyolc sötét év után. Egyelőre legalábbis.)
Sajnos az EU pipogya hangemberek gyülekezete. Elég találó dolgokat mondott tegnap Vacláv Klaus cseh elnök. Tényleg van benne valami a szovjet rendszer sajátos bájából: arctalan, a valóságtól elrugaszkodott bürokraták helyzetüknek megfelelő diktátumokat bocsájtanak ki, és nem mellesleg elég jól élnek felelősségteljes pozíciójuk birtokában.

Vagyis a politikusoknak sem jött olyan rosszul ez a válság. Mindenfélét lehet csinálni, amit a populizmus megkíván. Lehet megszorítani a lakosságon, hogy a közgazdászok is megnyugodjanak. Aztán lehet osztogatni, hogy a szakszervezet ne gerilláskodhasson. Lehet az adósávokkal trükközni, hogy mindenkit jól összezavarjanak, mert a tehetségtelen politikai osztály igazán a káosz közepette van elemében. Akkor aztán azt hiszi, azt tehet, amit akar. És sajnos meg is teszi.

A válságot az okozta, hogy minden ment a maga valószínűleg helytelen útján tovább. A változás lenne az igazi kiút, de arra nem nagyon érdemes számítani, mert túl sokan haszonélvezői a kialakult helyzetnek.