Ha a profikon múlna, nem nagyon lehetne. A magyar humor hanyatlik. Érdekes, hogy pont a rendszerváltás óta. Sokan az összefüggést abban látják, hogy a diktatúra alatt csak viccek formájában lehetett kiengedni a feszültséget. Ma már bármit lehet mondani. Majdnem.

Rendszerváltás a humorban is

Közhely, hogy a múlt rendszer a humort egyfajta szelepnek tekintette, és pár embernek (mint pl. Hofi) megengedte, hogy olyasmiről is beszéljen gunyoros formában, amiről egyébként nyilvámosság előtt nem volt szabad.
Ugyan Hofi már jópár éve meghalt, sokan maradtak ma is a kabarék színpadán azokból az időkből. Ilyen a Mikroszkóp Színpad teljes kompániája, de például Farkasházy Tivadar is.

Nagyon nem szeretem azt az érvelést, hogy aki '90 előtt is volt már valaki, az ma már ne nagyon legyen az. Mert ez nem minőségi kategória. Főleg, mert a másik oldal Fábry Sándoron kívül nem bír magából kiizzadni egyetlen humoristát sem.

Ennek ellenére - és tegyünk most félre mindenféle emberi megítélést - változás kéne. Nem politikai értelemben, a humorista ne játssza meg a pártatlant. Hanem ízlésben, stílusban és eszköztárban. Az emberekről nem is beszélve.

Kifáradtak

És ha már itt tartunk, az is megérne egy misét, miért mindig ugyanazokat az arcokat látjuk. A már említett Hofi harminc évvel ezelőtti műsorát vajon még hányszor kívánja az mtv levetíteni? Nem az a baj, hogy rossz, sok minden ma szemmel is érthető, de így, hogy nincs mellette más, lassan, elnézést, unalmas.

Az élők között is rengeteg olyan van, aki már nem tud újat mutatni. Akinek már nincs tarsolyában semmi, mert fizikailag is lehetetlen.
Ne tessék félreérteni, ez nem (csak) a generációk harca, hanem a fásultság és az újdonság harca. Az, aki ki tud állni valami újjal, megnyeri ezt. De sajnos azok, akik pár éve még újítónak számítottak, azok ma már róják apró köreiket a mókuskerékben. Hogy egy személyes kedvencemet mondjam, a Laár pour Laár társulat esete. Bő tíz éve végig lehetett röhögni minden műsorukat, öt évvel ezelőttről is emlékszem még jó szövegekre, de a végén már csak ismételték magukat, az abszurd tartalmak helyét átvették a buta grimaszok.

Kifáradt már a mester is, Fábry Sándor. Az ő műsora is olyan volt régebben, hogy csak na... És nincsenek illúzióim, akkor is volt kaki - pisi bőven, de más is. Persze azért Fábry azért még mindig a jobbak közé tartozik így is, de a műsora a kimerültség tipikus tüneteit mutatja.

Ahogy a Heti Hetesben sincs már szinte semmi spiritusz. Ez már tényleg csak kereseti lehetőség amúgy is jól fizetett színészek és egyéb előadók számára. Persze az emberek nézik, de gyanítom, a Megasztár könnyedén megverné a humor egykori nagyágyúit. Unalmasak, na!

Tehetségtelenek kora

Valamikor a nyolcvanas évek végén/ kilencvenes évek elején elterjedt a tévhit, hogy az, akinek furcsa arcformája van, és ezt még büszkén meg is mutatja, az már humorista. Mással Maksa és a körülötte kavargók tevékenysége aligha magyarázható.

Ebbe a sorba nyugodtan beleilleszthető Éles István, Bach Szilvia, a Defekt Duó vagy Varga Ferenc József. Ők a rendszerváltás környéki humorfesztiválokon bukkantak föl, de az egy - két számból álló repertoárral rendelkező amatőrizmusnál nem vitték azóta sem többre. Megélhetési nevettetők ők, akik csak hogy ne kelljen rendes munkát végezni, inkább járják a céges bulikat és a szociális otthonokat. Szalonspicces, ill. kissé elhanyagolt közönségük hálás.

Ezen a fronton tivornyázik az Irigy Hónaljmirigy is. Nagyon hasonló tünetek vannak ebben a bajban is: valaha ígéretes amatőrök voltak. Első lemezük frappáns, szemtelen és kifejezetten vicces volt, és még egy - két album erejéig meg tudtak ebből valamit őrizni. De aztán jött a tv-s szereplés, és az aztán minden illúziót, amelyet a nyolc kan megújulási tehetségéről feltételezett, szétzúzott. Érthetetlen módon készítik sorozatban az egyformán szellemtelen, primitív műsorokat. Bár feltétlen érdemük, hogy nem szándékoltan, de rámutattak Mohácsi Viktória butaságára. De ennek is legalább öt éve.

Elkényelmesedők

Tipikus példa is van rá: Bagi Iván és Nacsa Olivér. A tehetségükkel nincs baj, nem is hülyék, és még csak nem is undorítóak. Csak sosem tölti meg ez két parodista remekül megformált karaktereit valós tartalommal. Hiába beszélnek tökéletesen Baló György hangján, ha vele kapcsolatban csak annyira telik, hogy ping pong labda szemei vannak. Először ez óriási volt, de hogy azóta semmi más nem jutott róla vagy helyzetéről eszükbe...

Gálvölgyit is ebbe a kategóriába sorolnám. Valaha a Gálvölgyi Show a legjobb műsor votl a tv-ben. Remel paródiák, szellems jellenetek és sok felejthetetlen pillanat. Igaz, akkor évente két műsor készült, és nem 12. És persze igaza van Gálvölgyinek abban, hogy ma kevesebb a karizma a tv-ben látott emberekben, nehezebb őket elcsípni, de azért meg lehetne próbálni.

Korszerűtlenség

Olyan dolog ez, mint az operett: azért, mert 100 éve jó volt, az nem jelenti automatikusan, hogy semmit sem kell rajta változtatni.
Igaz ez az ún. klasszikus pesti kabaréra és viccre. Hacsek és Sajó klasszikus, de idejétmúlt. Hiába frissítik néha a témákat, az élethelyzet, a beszédmód vagyis röviden az a világ már nem létezik. Pedig maga a műfaj óriási lehetőség. Ennél nem kell jobb szituáció: két ember beszélget, ugratják egymást, az egyik flegma, a másik ideges, és mégis látszik, hogy barátok. Ehhez nem kell a Nyugat Budapestjének milliője. Csak bátorság és ötlet kellene hozzá.

Stand up

Persze ez sem új műfaj, csak nálunk tűnik annak, pedig annak idején Kellér Dezső sem csinált egyebet, mint dumált. A magyar stand uposok szélsőségesek: vannak nagyon jók, és rettenetesen rosszak. Tudni kell viszont, és meglep, hogy például a TV2-höz még nem jutott el, hogy ez egy rétegműfaj. Ez nem olyan, mint a Szeszélyes évszakok anno, hogy az egész család leülhetett elé, akár Rózsadombon, akár Bivalybaznádon. Éppen ezért hiába nyit egyfajta utat, de fősodor nem lesz belőle.

Comedy Central

Itt van, megérkezett. Pár hete Magyarországon is fogható a Comedy Central, az amerikai humorcsatorna. Tőlem nagyon idegen a kínálata. A sit comokat a Jóbarátok óta kifejezetten nem szeretem, mert erőltetettnek, kiszámíthatónak tartom, és még egyszer sem láttam benne jó színészi játékot.
A vicces felnőtt rajzfilmek (South Park, Family Guy, The Simpsons) nagyot szóltak, amikor elindultak, de mára érdektelenek; azon versenyeznek, ki tud nagyobb hülyeséget kitalálni. Ez egyébként nem hátrány egy humoros műsornál, de már látszik az alkotói energiák pangása.
De lényeg mégis az, hogy ez a csatorna már megérkezett, és napi 12 órában sugározza a vezető amcsi sorozatokat. Szóval kösse föl a gatyáját a magyar humor, mert a konkurencia már itt kopogtat az ajtón.