Szerencsésen, és talán sikeresen túlvagyok sokirányú feladataim közül a legkellemetlenebben: vége egyelőre a tolmácsolásnak. Írásban minden nap fordítok, de nagy plénum (a gyár krémje) előtt szerencsére csak viszonylag ritkán kerülök ebbe a szerepbe.
Így reményeim szerint még átvészelek négy laza napot (közben pénteken születésnap), aztán végre elmegyek egy hét szabadságra. Eddig ez a leghosszabb idén. Majd a karácsonyi leállás lesz még hasonló, és az sincs már igazán messze.
Ha még egy gondolatra visszatérhetek a tolmácsolásra, volt egy érdekes mozzanat, amin azóta is (vagyis kb. négy órája, nem túl hosszú idő azért) töprengek. Mondtam a cseh vendégünknek, hogy nem muszáj angolul tartania, mert németül is beszélek. (Naná, németül sokkal jobban és szívesebben.) Erre ő elmondta, szeretett volna németül megtanulni, de mivel az apja négy évig munkaszolgálatos volt, a nagybátyja pedig Ausschwitzban halt meg, fizikailag képtelen rá.
Egyébként egy kedélyes, derűs cseh ember volt, jó beszélőkével, kicsit furcsa kiejtéssel. Nesze neked Budapest - Prága "párharc".
Szóval itt ülök a félig benyomott hawaii-gombom mellett (reménykedve, hogy semmi baj nem vagy nagy meló nem fut már be), és azon töprengek, remélhetőleg nem voltam bunkó, ha akaratlanul is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Zolimoni 2008.10.14. 15:57:14
Amúgy nekem mindig kicsit furcsa, üzleti életben még furcsább szerintem, ha éppen megismert emberek ennyire személyes dolgokat mondanak el mások előtt. Nekem ez kicsit olyan csoportterápiás, amikor körben ülnek 8-an, és "Sziasztok! J. vagyok, alkoholista, 2 hete nem ittam egy korty alkoholt sem!" és mindenki tapsol, hogy kimondta.
Szóval van amit akkor és ott kimondhatsz idegenek előtt is, de személyes sérelmeimet, bánatomat, veszteségetmet biztosan nem mondanám el egy ilyen fennt leírt szituációban egy ismeretlennek.
Reckl_Amál · http://recklamal.blog.hu 2008.10.15. 09:10:05
Egyáltalán nem nyomultam, csak fölajánlottam, hátha neki is jobb úgy, de abból indult ki, hogy inkább angulul tudnal, mint németül.
Egyébként tudom, hogy miért voltam erre olyan érzékeny. Pont aznap reggel láttam a Havas - Vámos Miklós beszélgetést, ahol Vámos szinte ugyanezt mondta el. De ez csak akkor tudatosodott bennem, amikor testvérem rámutatott a tv-s élményre. (Az már egy másik kérdés, miért innen tudja meg az öcsém, hogy jövő héten szabadságon leszek.)
De köszönöm a megerősítést.