2008. szeptember 03. 11:15 - Reckl_Amál

Modern népmesék

Az ígéret szép szó - filmkritika

Annak idején ez a blog azzal a bejegyzéssel indult, mennyire nem szeretem ezt a szerbes filmes világot. Erre a filmre nem is ültem volna be, ha barátnőm nem szerette volna megnézni. Alkalmazkodtam tehát, azzal a hátsó szándékkal, hogy majd végre jól lehúzhatok egy filmet. De be kell valljam, jól szórakoztam.

Azért rá kellett hangolódnom erre a modern népmesére. Eleinte kényelmetlenül néztem az abszurd ökörködéseket, de aztán fölvettem a fordulatszámot hamar.

A történet nagyon egyszerű, már-már sablonos. A furfangos nagypapa és unokája élik egyszerű, de nagyszerű életüket Isten háta mögötti falujukban. Aztán jön a Hatóság három bunkó képében, és bezárja az iskolát, mert csak az unoka jár oda.
Fél évvel később a nagypapa rájön, nemsokára meg fog halni, és akkor mi lesz a kisfiúval. Ezért egyetlen tehenükkel a városba küldi, adja el az állatot, az árán vegyen egy Szt. Miklós képet és találjon magának feleséget.
Így keveredik Cane a városi alvilág egyik kiskirályának látószögébe. Egyúttal megpillantja azt a lányt is, akit szívesen elvenne.
Számos abszurd kaland után legyőzik a gonosz maffiózót és bűnbandáját, és egybekelnek. Sőt, még a nagypapa sem hal meg, hanem elveszi a kikapós tanárnőt feleségül.

A filmben végig keverednek a valóságos és a meseszerű elemek, de végül a mese jön ki győzedelmesen. Az életet naturalistán látjuk: mindenféle emberi gyarlóság, sőt perverzitások (a bűnözők körében rendkívül népszerű a zoofília) is bőven előfordulnak. A szereplők nincsenek igazán kidolgozva, inkább jellegzetes karakterek ők, mint valóságos emberek. Minden el van túlozva, minden rendkívül sarkos. A történet a maga szereti a szereplőt, illetve talán pontosabb, ha azt írom, elnéző velük. A legromlottabb (pulykákra gerjedő, emberkereskedő, anyakomplexusos maffiózó) is valahogy szerethető. (Hihetetlen, hogy én egy ilyen emberre ezt mondom!)

A film visszatérő eleme a lövöldözés és a délszlávos mulatozás, bármilyen helyzetben. A film kissé elnyújtott és erőltetett fináléjában aztán ez a kettő egymásra talál: a nagypapa lakodalmát, ill. unokája és a helyes lány esküvőjét a maffiózók zavarják meg. Ezt itt már kissé eltúlozták. A film itt eléggé elveszíti a ritmusát, és egyik fő erényét, a meglepetések sorjázását. Nem kellene minden kínálkozó alkalmat kihasználni, közhelyesen szólva a kevesebb néha több.

Ki kell emelni a film zenéjét. Végig megy az umca-umca. Néha az az ember érzése, hogy ez a túláradóan derűs, lendületes zene mozgatja a történetet, amely itt-ott megdöccen kicsit, bár nem zavaróan. Mindenesetre nagyon sokat segít a filmnek a kiváló zene. (Ezt sem gondoltam volna, hogy ilyen jugoszláv lagzilajcsizásra azt mondom, tetszik.)

Másik "szépsége" a filmnek a finoman átsejlő hazaszeretet: olyan tájakat mutat nekünk az operatőr, hogy szinte nem is tűnik valóságosnak. Egyébként a filmet ilyen szempontból csak dicsérni lehet. Pontos, tökéletesen beállított képeket látunk, anélkül, hogy érződne rajtuk a mesterkéltség.

Sajnos kicsit barokkos viszont a forgatókönyv és a rendezés (mindkettőért Emir Kusturica a felelős): tele van fölösleges részletekkel. Bár a film kezdeti hangulatához sokat hozzátesz a Hatóság megjelenés és gusztustalan dajdajozása, túl sok dramaturgiai szerepe nincsen. Ahogy az egész féltékenységi szálnak sem. A tanfelügyelő ugyanis rendszeresen visszajár, hogy meghódítsa a tanárnőt, de mindig póruljár. A történet ezen ága öncélú: olcsó eszközökkel (ráadásul mindig ugyanazzal) nevetett.

Összegzésül: a filmen sokat lehet nevetni, nagy erénye, hogy kedves öniróniával mutatja a mai Szerbiát, sok-sok utalással a közelmúltra és a jelenre. (Elnézést, aki meg akarja nézni ezt most ne olvassa. A legnagyobb poént meg kell osztanom: a maffiafőnök bordélyáról azt mondja az egyik szereplő, hogy azt még a NATO sem merte lebombázni. Zseniális, mennyi apró tüske egyetlen mondatban!)

A dramaturgia viszont sok helyen pontatlan, biceg. A jelenetek túl hosszúak időnként, de általában is jellemző az aránytalanság.
Szóval az egész kicsit olyan, mint amilyennek a Balkánt képzeljük: kedves, de azért elég kaotikus. (És semmi pénzért nem élnék ott.)

Értékelés: 7/10

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr26646195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása