A pekingi olimpiának vége. Sajnálom, nekem nem tetszett. Elmondom, miért.

1. Baljós előjelek

A tradicionális fáklyás futás önmagában egy nagy fiaskó volt. Eredetileg az a funkciója, hogy az olimpiai szellemet és a világbékét hirdesse. Ehhez képest kezdettől fogva Tibettel szimpatizáló tüntetők zavarták meg a menetet. Tibet persze vitán felül Kína diktatorikus politikájának egyik legnagyobb szégyenfoltja, mégis - ahogy ezt már korábban megírtam - a kínai rendezés ellen nem az olimpia előtt két hónappal kellett volna ágálni, hanem már 2001 előtt meg kellett volna akadályozni, hogy Peking megnyerje a rendezés jogát.
Pár európai országban felmerült a bojkott ötlete is, nálunk az SZDSZ Új Generáció vetette föl. Szerencsére hamar elvetették ezt a marhaságot.
 

2. Kolonics György halála

Egy hónap sem volt már hátra, amikor Kolonics szíve megállt. Nem tudom, talán senki sem tudja, mi lett volna, ha a mentő korábban érkezik. Mindenesetre két következménye volt az esetnek: egyrészt rávilágított arra, milyen szegényes körülmények között dolgoznak a legjobbak is; másrészt rányomta bélyegét a kajak-kenusokra, de valószínűleg a teljes olimpiai csapatra.
 

3. Amatőrségek

Az első ilyen pont a női kajakozóknál történt. Az idős edzőnő gőgje és a fiatal olimpikonok végtelen hite csapott össze egymással. Végül kenyértörés történt, Kovács Kati esetében az utolsó előtti pillanatban. A háromból két érem, amelyet a lányok nyertek, őket és döntésüket erősíti. Ettől függetlenül jobb lett volna, ha erre a cirkuszra nem kerül sor.

Ebbe a kategóriába sorolom Görbicz Anita sajnálatos balesetét is. Nyilvánvaló, hogy Görbicz nem tehetett erről, nyilvánvaló, hogy ő szenvedett emiatt a legtöbbet. Mégis! Egy felelősen gondolkodó kulcsember az olimpia előtt két héttel ne kerüljön ilyen helyzetbe, ill. ne hagyják, hogy ilyen helyzetbe kerüljön!

És még mindig kézilabda. Nagy baj, ha a szövetségi kapitány folyamatos hisztériával bomlasztja a csapat egységét, önző módon folyton csak magára gondol, vádaskodik. Az ilyen ramazuri csak elvonja, megosztja a csapat figyelmét, így nehéz koncentrálni. Valljuk be: nemcsak testileg voltak fölényben az ellenfelek, párszor teljesen szétesett a csapat.

Igaly Diána nem maga volt amatőr, sőt az egyik legsportszerűbb, legnagyvonalúbb nyilatkozatot tette, mikor nem túl jó teljesítménye után kizárólag magát hibáztatta. Az ő esetében a sportvezetés volt végtelenül amatőr. Elképesztő egyébként, hogy károgó vénasszonyok miatt nem tud rendesen készülni egy olimpiai bajnok...!

A fő amatőrök azonban a női párbajtőr-csapat tagjai voltak. Állítólag gyermeteg sértődések, hisztizések szőtték át a felkészülés utolsó időszakát. Sőt, még az olimpiai páston is beszóltak egymásnak, ami szerintem példátlan. Az igazi eredmény el is maradt. Talán a vívók maradtak el leginkább az elvárásokhoz képest. Emiatt gondolom, hogy a többieknél is voltak gondok, csak maximum nem ilyen alacsony emberi színvonalon.
Ami miatt mégis érdemes volt nézni, az Mincza-Nébald Ildikó bronzérme, illetve a fantasztikus kommentátor.
 

4. Michael Phelps

Sokak szemében persze ő a pekingi olimpia hőse, és a számokkal nem is nagyon lehet vitatkozni, sőt ha belegondolunk, tényleg ő ennek az olimpiának a szimbóluma.
Mindaz megvan benne, amiért a játékok nem tetszettek: a doppinggyanú, a sportszerűtlenség, a rekordok túlzott hajhászása, az emberi aspektus teljes kiiktatása. Igen, leginkább azért nem tetszett az olimpia, mert nem láttam embereket, csak egészen ritkán. Ezért nem nyűgöz le Kína egyébként fantasztikus teljesítménye, ami az aranyak begyűjtését illeti. Egyetlen kínai olimpikont sem tudok megnevezni, egyszerűen mert semmi személyiséget nem vittek az egészbe.
Szóval amit a magyarok egyik-másik indulójánál éppenhogy kritizáltam, pont az hiányzott sokakból.
 

5. Kammerer és a politikusok

Állítólag az egyik magyar politikus megszólta Kammereréket, amikor azok az első osztályra tartottak, mondván "Ilyen jól megy a MOB-nak, hogy a sportolók is az első osztályon utaznak."
Nem tudni pontosan, ki engedte meg magának ezt a végtelenül ízléstelen megjegyzést. A hírbe hozott Szekeres Imre sietett nyilatkozni, hogy "neki volt gyerekszobája", mintha ezzel a szöveggel az lenne a baj, hogy kimondták. Nem, honvédelmi miniszter úr, az a baj, hogy a mi pénzünkön Pekingben szórakozó politikusokról bárki el tudja képzelni ezt a hozzáállást.
 

6. A nyitóünnepség fonákságai

A nyitóünnepség elsöprő volt. De pár hülye, fontoskodó újságíró megint óriási lényeglátásról tett tanúbizonyságot. Sikerült például rálelni arra a kislányra, aki valójában énekelt, de a szervezők egy szerintük szebb lánykát mutattak. Enélkül az információ nélkül nem is bírtuk volna!
 

7. A háromnapos olimpia

Magyar szempontból sajnos csalódás volt az olimpia. Természetesen a részvétel, és a magyar sportolók tiszta játéka is fontos, de valljuk be, mindenki győzni akar, aki odamegy. Amennyire én a sportot értem, ez a lényeg. Eléggé zavar ez a mostanában divatos relativizálás. Az eredmények sokkal jobbak is lehettek volna, sokszor apróságokon múlt az egész. Egyébként a végelszámolás szerint nem is állunk olyan rosszul: három aranyunk, öt ezüstünk és két bronzunk, továbbá számos pontot érő egyéb helyezésünk van, ami az összesítésben a 22. helyre röpít minket, pont a brazilok elé.
Szóval az eredmény kijózanító, de azért ez még nem a vég.

Az első napokban Cseh László tartotta a lelket a magyar szurkolókban, egy - két meglepetés mellett. De az arany nem akart jönni. Végül a tuti befutók hozták azt is. Gratulálok és köszönöm Vajda Attilának, a kajakosoknak és persze a vízilabda -válogatottnak szép szereplést! Nélkülük nehéz lenne most büszkének lenni.
Egyébként a legemberibb pillanatot a kenusoknak, vagyis a Kozmann - Kiss párosnak köszönhetjük. Teljesítményük, motivációjuk rendkívül szimpatikus volt. Jó, hogy nemcsak gépeket lehet látni a legjobbak között!
 

Szóval véget értek a 29. Nyári Olimpiai Játékok. Nem ez a legszebb emlékű olimpia, de majd kiheverjük. Érdekes beszélgetés zajlott egyébként a nem sokkal a vízilabda döntő után Baló György és Gyenesei István önkormányzati miniszter között. Gyenesei kifejtette, hogy nem kell annyi sportban jelen lenni, például kajak-kenuban nem kell minden számban indulni. Magyarán még kevesebb jut majd élsportra, de azt koncentráltabban adják oda...