Na nem az igaziak közül, csak virtuális barát volt.

2004 szilveszterén találtam rá a "hivatalos" Queen-fórumra. Mivel az egyik kedvenc együttesemről lehetett szabadon csevegni, örömmel regisztráltam, angol-gyakrolásnak sem rossz. Ott ismertem meg számos kedves embert, bár sosem hittem a virtuális barátságokban, mert az ember azt mond magáról, amit akar, mégis örömmel fogadtam azoknak a többnyire nagyon fiatal embereknek a kedvességét, akik sokszor privát üzenetekkel is megkerestek.

Most olvastam, hogy egyikük, egy amerikai lány, a napokban meghalt leukémiában. Nem is tudtam, hogy beteg. Nem tagadom, megrázott.

Érdekes, hogy az internet, amelyet kritikusai a személytelenséggel, az emberi kapcsolatok erodálásával bíráltak, milyen mély szomorúságot tud egyszerre sok száz, ha nem ezer emberből világszerte.

Nyilván, ez nem ugyanaz, mintha személyesen ismertem volna. (Bár ebben sem vagyok biztos, attól, hogy mostanáig nem láttam a arcát, de ismertem a gondolatai, lehet, hogy sokkal jobban ismertem, mint egyébként. Ki tudja?) Mégis a gyász már egyáltalán nem virtuális, nagyon is igazi.