Mi történt Galgagyörkön?

A történet mindkét oldal szélsőségeseinek nagy kedvence. Van benne minden, amit a megélhetési fasiszták és a megélhetési antifasiszták szeretnek: cigányok, jogsértés, magyargárda, erőszak. És hogy a bulvársajtó és olvasói is bepillanthassanak, sikerült egy kis szexet is csempészni ebbe a szomszédolós perpatvarba.

Most le kellene írnom, hogy mi történt, de sajnos nem tudom. Mindenki mást mond, és politikai beállítottságtól függ, hogy ki melyik sztorit hiszi el.

A szélsőjobb felé tapogatózókat az dühíti föl, hogy rendes, magyar emberek kénytelenek voltak házukat hátrahagyni, mert a bűnöző cigányok terrorizálták őket.

A vadliberális társaság meg a Magyar Gárdát látja, amint ez félelmetes újfasiszta katonai különítmény erőszakkal avatkozik bele szegény romák életébe.

Pedig - és ez csak benyomás, nem több - itt egyszerűen egy birtokviszályról van szó. A magyar házaspár megvette a házat, csak azzal nem számolt, hogy a nyári konyhának nevezett melléképületben egy család lakik, akik állítólag az erre szóló örökös jogot 250 ezer forintért vették. (Életszerű.)

Teljesen érthető, hogy ha veszek egy házat, és oda valaki önkényesen beköltözik, az nekem nem tetszik. Az ilyen kérdéseket egyébként a település jegyzőjének kellene rendeznie. A birtokviták ugyanis az ő hatáskörébe tartoznak.

Szintén érthető, ha ez a család, amely sok szempontból deprivált, elhiszi valami csalónak, hogy 250 ezer forintért (Sok pénz az!) végleg kibérelte azt a helyet. Tájékozatlanságuk mindenképp elgondolkodtató, de adottság.

Viszont! Ettől még alkalmazkodni kell. Pláne azokhoz, akik "megtűrnek", bár eleve nem kellene, és csak akkor fordultak a hatóságokhoz, amikor konkrét nézeteltérés történt.

A hatóság hallgat. Nem tehetnek semmit. A teljesen használhatatlan önkormányzati törvény újabb csődje. Egyúttal az elmúlt húsz év társadalompolitikai csődje.

Mert a hallgatás mögött, és a rendőri tehetetlenkedés mögött is az áll, hogy szegény harmincötödik kis ügyintéző vagy rendőr nem mer cselekedni.

Az elején elég lett volna hozni egy határozatot, a család jogtalanul tartózkodik a nyári konyhában, el kell menniük onnan. Amennyiben erre maguktól nem lettek volna hajlandó, a rendőrség jön szépen, és szakszerűen, arányosan kiköltözteti őket onnan. Ha rendesen végzik a munkájukat, ill. ha hagyják, hogy a munkájukat végezzék, akkor nincs botrány.

De az impotens állam itt is megjelenik. Persze félnek, mi lesz, ha kitudódik, ők bizony kilakoltattak egy roma családot. Sajnos ma a jogvédelem csak arról szól (ahogy már sokszor megírtam), hogy annak a jogát védjük, aki nekünk szimpatikus, ill. hasznos.
Egy normális országban ugyanis semmi sem történne. Az önkényes lakásfoglaló az önkényes lakásfoglaló, mindenféle hovatartozásra való tekintet nélkül. Úgy nem lehet senkinek sem a jogát védeni, ha közben másét sértjük.

De ez egy olyan abnormális ország, hogy ha valaki meg akar végre szabadulni a házzal együtt "megnyert", jogtalan lakótársaitól, akkor a törvényes hatóságokra nem számíthat. Ellenben elhívhatja az egyenruhába bújt, magukat rettenetesen komolyan vevő önkéntes szabadcsapatokat, akik segítenek. Az már másik kérdés, hogy mennyit használ a helyzetnek a "munkájuk". Felbukkanásuk mindig zavart kelt. Egyúttal remek muníció az önjelölt, romaügyi szabadságharcosoknak.

Rohadt spirál az egész!