2008. március 26. 09:31 - Reckl_Amál

Botel Hotel Lisa

Étteremkritika

Már régóta izgatott a Gubacsi híd csepeli hífőjénél horgonyzó Botel Hotel Lisa. Hétfőn végre eljött az alkalom, baráti társaságunk ellátogatott a helyre.

A kulissza nagyon hagulatos: a hajó igazi és a vizen van. Igaz, legalább húsz éve itt áll, de azóta működik benne szálloda és étterem.

Az étterembe lépve kicsit csalódott voltam, a berendezés nem volt túl fantáziadús. Leginkább egy szocialista nagyvállalat üdülőjének közös étkezőjét idézte. Meghittség, diszkréció vagy legalább a szeparáltság lehetősége eleve kizárt volt.

Ez a szoc-reál egyszerűség jellemezte a tányérokat, az evőeszközt és az étlapot is. Ha már itt tartunk, a menü nem túl gazdag és nem is változatos. Viszont az árakat a kategória fölött határozták meg.
A kiszolgálást egy pincér végezte. Nekem eleve megvan a véleményem a magyar pincérekről, ő a középmezőnybe tartozott: sem túl jó, sem túl rossz. Sem túl gyors vagy előzékeny. Láthatóan nem bírja a tempót, de ez még mindig jobb, mintha állandóan az asztal körül fontoskodna.

Elég hosszú idő alatt sikerül például kihozni az italokat. Sajnos a tonicom elég langyos, pedig hütőből hozták. Talán, ha feljebb csavarnák a fokozatot vagy ügyelnének arra, hogy az ajtaja mindig legyen bezárva... Sok ilyen bosszantó apróság.
Például az asztal nem túl nagy, de azért rá kellett tenni egy semmitmondó vázát semmitmondó, gagyi művirággal (Tudják, az a fajta, amelyiken mű harmatcsepp is van.) Minek? Mert a füredi Kispiszkosban is így van?
Vagy például a szegedi Csillagból kiselejtezett evőeszközök (nincsenek lesorjázva, ezért az éles kanálszél például fegyverként használható).

Nehéz meghatározni a vendégek körét, finoman fogalmazok, amikor azt írom: nagyon színes. Érkezésünkkor egy enyhén szellemi fogyatékos, ám erősen részeg párocska évődött a hozzájuk hasonlók párválasztási lehetőségeiről. Távozásunkkor majd leesett az állunk, amikor egy kedves idős házaspárral szóba elegyedve kiderült, egy Manchester környéki kisvárosból jöttek. Minimum abszurd dolog, hogy valaki Angliában ledolgozott évei után pont Csepelen akar "nyaralni", de az biztos, ilyen hely nincs még egy a világon.

A lényegről, vagyis az ételekről, nem sokat tudok írni. Teljesen rendben voltak: friss alapanyagokból készítettek mindent akkor, amikor megrendeltük. Az ízek rendben voltak, a tálalás is. Egyes hangok szerint, az adagok elég szűkre szabottak voltak, tény, hogy hamar elfogytak.

Összeségében kellemes estét töltöttünk el a Botel Hotel Lisa fedélzetén. Igaz, ez saját magunknak is köszönhető volt. Nem ez lesz a kedvenc éttermem, de a visszatérés nincs kizárva.

Az egyik kedvenc filmemben, a Szárnyát vagy a combját címűben Duchemin, a legrangosabb francia gaszronómiai útikönyv főszerkesztője 5 csillagos rendszerben értékeli a francia vendéglőket. Remélem, nem túl nagy méltatlanság ezt átvenni.

Voila le verdict:

***

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://recklamal.blog.hu/api/trackback/id/tr49396096

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása