Jankó és a Virtual Band

 

Két együttes is tevékenykedik manapság Magyaroroszágon, szinte ugyanaz a nevük, a stílusuk és a színvonaluk is. Nézzük meg őket közelebbről.

 

Van egyszer, ugye, a Budapest TV arculatába tökéletesen belesimuló Jankó és a Digital Band. Az ex-rendőr táncdalénekes Komáromi Pisti (sic!) prezentálta őket nagyszombati ínyencségként. Egy szó szerint túlmozgásos, kicsit affektáló, de legalább derűs, mosolygós figura énekelget (tátog) a színpadon. Körülötte a zenészek, mind – mind megjegyezhető karakter, teszik a dolgukat. Persze playback az egész, de nagyobb költségvetésű tv-knek is csak egész ritkán futja olyan technikára, amely lehetővé teszi az élő zenélést. De a Budapest TV zombiszerű nézőinek ez a talpalávaló is megteszi.

 

És íme a másik társaság! Őket is egy bizonyos Jankó vezeti. Nemrég lett ő a zenekarvezető, egy éve csupán. Előtte a billentyűket ütötte – verte buzgón, ám lélekben mindig az ének vonzotta. Nem csoda, a tehetség utat tört magának, hogy eredeti legyek, mint az egyszeri Lakat T. Károly. Meg, valljuk be, a frontemberség. Minden áron ő akart lenni a zenekar arca.

Sokáig kacérkodott a dobos posztjával, hiszen ő adja meg az ütemet, de szereplési vágya túlterjedt. Meg hát, valljuk be, mondta a szókimondó szövegeiről is elhíresült rapper, MC Horn, az ütemezés sosem volt Jankó erőssége.

Úgyhogy magához ragadta a mikrofont, és hallatja a hangját. Együttese neve Jankó és a Virtual Band. ’Jankó’ a zenekarvezetőjére utal, a ’Virtual’ szó pedig a támogatók sokaságára.

Nagyon színes a repertoárjuk. Legutóbb például az együtteshez kapcsolódó gyermekkórussal vették föl egy már-már John Lennont is zárójelbe tevő békehimnuszt Tibet felszabadítása érdekében. Egyes források szerint még Paul McCartney is azt fontolgatja, felhívja Jankót. Elvégre minden valamire való basszusgitáros álma a dübörgés, és Jankónak 2005-ben megjelent kislemeze már címében is erre utalt: Dübörög a gazdaság. Igaz, ekkor még rockegyüttes voltak, és Pannon Puma néven léptek föl.

Nem lenne persze igazságos, ha csak az énekes személyével foglalkoznánk, hiszen karaktereknek a Virtual Band sincs híján. Az együttes egyetlen nő tagja, Ági, egy éve még a régi dobos kottáit lapozta (A szakértelem, ugyebár!), de mostanra be is ült a helyére, és olyan taktus diktál, amelyet szinte senki sem bír követni ebben az országban. A magyar dobostársadalom egy része tiltakozik is az ilyen forradalmi sebességű újításukhoz. Ezek az irigy fanyalgók vitatni merészelték az új szerzemények zenei értékét, a közönség felkészítettlenségére hivatkoztak. De Ági addig verte a tam-tamot, amíg mégiscsak sikerült kiadóját rábeszélni a megjelentetésre.

A zenekart az sem vetette vissza, hogy a díjak elmaradtak. (Pedig már mindenki biztos volt bennük, de hát ez a baj a közönségdíjakkal, hogy az a közönséges közönség kiszámíthatatlanul ítélgeti őket oda-vissza.)

A szólógitáros és rapper MC Horn az új lemez promóciójából oroszlánrészt vállalt. Ezt tessék szó szerint érteni! Sokszor attól sem riadt vissza, hogy Viktor főkolompos népi zenekarának átmeneti főemberének élő rádióadásban harapja át a torkát!

A legrosszabb néven mégis azt vették tőle, amikor Jankóval összehajolva az elmaradt díjeső estéjén a sikertelenségről nyilatkozó Kiadó-elnököt küldte el a maga ízes, frappáns stílusában oda. Az persze érdekes mellékzönge csupán, hogy a zenét a Virtual Band írta, játszotta, vette föl és adta elő. De a kicsinyesség a kisember bosszúja a zsenik ellen.

 

Ezután megerősödtek a Kiadónál azok a hangok, amelyek a már kiadott, de mind a kritikusok, mind a közönség által utált lemez visszavonását helyezték kilátásba. Jankó és társainak érzékeny, finoman metszett művészlelke majd beleroppant ebbe a gyáva, áruló magatartásba. Nyilvánvalóvá tették: ha eltűnik a boltok polcairól a Többpénztár című korong, ők bizony otthagyják a Kiadót, és akár utcazenészként is folytatják. A Házba, ugyebár, nem jutnak be többször, ebben a teljes zenészszakma egyetért. Ám ez a gondolat, illetve az, hogy Jankót azzal a feltétellel kérték föl a Kóka Cola új reklámarcának, hogy az új lemez kint van. (Ellenkező esetben az erkölcsileg, emberileg és elmeállapotilag is magasabb szinten álló Britniszpírsz kapja a nagy lét jelentő nagy lét.)

 

Aztán a Kiadónak is szóltak valakik, ezt nem akarhatják. Mert bár a Jankó és a Virtual Band rajongóinak száma csökken, de legalább nem növekszik. A Kiadó-elnöknek meg már úgyis készítik elő a helyét a Sunyi Recordsnál, biztos, ami biztos. Szóval legfeljebb felkérnek egy sztár-dj-t, hogy a lényeg megtartása mellett keverje újra a kiváló lemezt. Nagy megkönnyebbülés ez a vájtfülűknek!

 

Akiről még nem beszéltünk az a hallgatag basszusgitáros. Gábornak már a Jankó előtti időkben, gyakorlatilag azóta, hogy népzene helyett a szabad mada-rockot választotta, voltak zenekarvezetői ambíciói. De sajnos mindig volt nála színesebb, nyomulósabb egyéniség, és a Fan Club bizony a látszatokra ad.

Egy éve pont Jankóval állt versenyben. Alulmaradt, de – a basszusgitár mellett – még a Kiadónál is kapott egy állást, amelyet a közönség, sőt valószínűleg Jankó nagy meglepetésére derekasan tölt be. Jankó már rég elköszönt kiadóbeli posztjától, Gábor megingathatatlanul dolgozik.

Az egyetlen igazán magyar zeneadó, a Húr TV aztán talált egy Fan Club-tagot, aki elmondta, csalás történt a zenekarvezető-választáson. Ez eleinte kósza pletyka volt, de addig-addig csámcsogtak rajta, amíg a rajongók között is felmerült az igény, ki kéne deríteni az igazságot.

 

Különösen azért, mert Jankó művészetét egyre kevesebben értik és értékelik. Annak idején azért bízták rá a zenekart, mert sikereket ígért: a slágerlistának továbbra is állandó harmadik helyezettje lesz, egyúttal növeli az eladásokat. (Tegyük hozzá, a magyar zene még megmaradt hangszerállományának nagy részét valóban el tudta volna adni.) De az Európa Szimfonikusok is sokkal inkább a tényleges lemezforgalmat tudják értékelni, és tetszik, nem tetszik, a Kiadó nekik is elszámolással tartozik.

Jankó üdvöskéje, Ágika népszerűsége sem szökik sajnos az egekbe. A kezdeti várakozásokkal ellentétben nem a Playboy vagy az FHM kérte föl címlapjára, hanem csak a Zsaru magazin kereste meg. (Igaz, Jankó többször szerepelt már a Füles borítóján.) A rajongói klub egyes tagjai is szóvá tették ezt, de Jankó letorkollta őket. Jól elbánt ezekkel az árulókkal!

 

Gábor már rég összehívna egy újabb klubtalálkozót. De Jankó egészen máig tiltakozott ez ellen. Ez nagy művész, ez a nagyszerű ember egész addig nem akarta ugyanis bemártani Gábort, a tényleges csalót, a nyilvánossá előtt, amíg a klub összeülését már nem lehet tovább odázni. Félszegen vallott csak az újságíróknak, valójában már egyből ő lehetett volna a zenekarvezető, de Gábor és maréknyi követője umbuldázott egyet.

A követők, nyilván bűnösségük felismerésé ez, maguk távoztak Gáborral együtt.

 

Most szégyenszemre, basszusgitáros nélkül, ugyebár, a Jankó és a Virtual Band, kénytelen playbackre rátátogni. Ezt viszont az igényes magyar közönség nem fogadja el!

 

Kedves, Jankó! Taps! Függöny! (Kalap, kabát stb.!)