A magyar tavasz vezéralakja megdobta a Sándor-palotát narancssárga festékkel, ezzel huszonháromezer forint kárt okozott, és gyorsított eljárásban 300 óra közmunkára ítélték még azon a héten. Ezzel egyébként jóval nagyobb publicitást biztosítottak neki, amennyit az akció ért. Gulyás Márton ma egyfajta hős. Ahogy az internet népe igen frappánsan megfogalmazta: Festéktüsszentő Hapci Benőből pár perc alatt Táncsics Mihállyá változott.

Elrettentő ereje a keménykedő rendőri és ügyészi fellépésnek, valamint a szigorú ítéletnek különösebben nem volt. Azóta is többen dobtak festékpatronokat mindenféle középületekre. Köztük a szovjet háborús hősök emlékművét is. Hogy ez mennyire ízléses és helyénvaló vitatható.

Ám az, hogy az ízlések és pofonok mondás ennyire szó szerinti értelmezést kap, az minimum meglepő.

A civil aktivistánál ugyanis jelentkezett egy oroszbarát csecsen üzletember, aki nehezményezte a tiszteletlen cselekedet. Továbbá finoman jelezte, sokakat felbőszített ez a meggondolatlan festékezés. Jobb lenne hát, ha az élete sokkját átélő aktivista kiengesztelné a sok sebzett lelket egy bocsánatkérő videóval.
Ez meg is történt. Állítólag még össze is barátkoztak a felek.

A happy end után persze még lesz pár álmatlan éjszakája az aktivistának, de a történet nyilvánosságra került, így az aktivista és családja csak megkapja a neki járó védelmet a hatóságoktól. Aztán elül az egész, és mindenki élheti tovább az életét, gondoltuk.

Akinek nem lett volna elég a csecsen felbukkanása elég jó fordulat, annak a mai hivatalos nyilatkozat talán az lesz. Ahelyett ugyanis, hogy védelmükről biztosította volna az állam a saját polgárát egy ilyen durva fenyegetés után, gőgösen csak annyit közölt: semmi közük egyéni ügyekhez. Példának egy autóbalesetet hoztak föl: azokat sem egyenként vizsgálja ki a kormány. Hogy ez a hippi tudja, hol a helye, még le is hülyegyerekezték.

Természetesen nem a kormánynak kell minden karambolt kivizsgálnia. Erre tartja fönn a magyar társadalom a rendőrséget. Ők rendelkeznek egy ilyen fenyegetős ügyben is hatáskörrel. Normális esetben az lett volna a minimum, hogy a csecsen vállalkozóval elbeszélgetnek a rendőrök függetlenül attól, hogy annak milyen politikai kapcsolatai vannak.
Most pedig hivatalosan is védelmet kell kapnia az aktivistának és családjának. Mert ez minden hatalmi arrogancia ellenére sem magánügy. Mármint nem az abban az értelemben, hogy itt a hatóságoknak semmi dolguk se volna.

Pontosabban: a hatóságoknak éppen ez a dolguk!

Az aktivista a tettéért - amely senkit sem veszélyeztetett amúgy - egyébként már megkapta a büntetését. Ott azonnal volt hatáskör, hiszen ezt is gyorsított eljárásban tárgyalta a bíróság.

Értem én, hogy Putyinnal most nagyon jóban illik lennie a kormánynak, és egy ilyen egyébként hetyke, de igazából ártatlan incidens azon a bunkó vidéken sok finoman csipkézett ruszki lelket szontyolított el.
Értem én, hogy ez az aktivista is olyan ügyekért harcol, amelyek legfeljebb a patás Soros Györgynek csalnak elégedett mosolyt az arcára.
Értem én, hogy Orbán Viktor éppen ezektől a kiszámíthatatlan, általa már manipulálhatatlan fiataloktól retteg csak igazán. Hiszen az elmúlt hét év alatt csak az egyetemisták tudtak igazi kormányellenes tömeget összekovácsolni az elégedetlenekből.

De az államnak minden ellenére mindenekelőtt az állampolgárai védelmén kell fáradoznia. Szerencsére még felkapjuk a fejünket, ha egy maffiózószerű alak nyíltan megfenyegeti egyik magyar honfitársunkat. Ez azért még ebben a nem túl színvonalas magyar közéletben sem szokványos. Tehát ez még társadalmi igény is.

Ezért háborít föl, hogy még ennyire alapvető feladatra sem képes a kormányunk a tyúkszaros kis érdekeik miatt. Mit nem képesek! Nem is hajlandók! Nekik ez az abszurd eset nem botrányos jogsértés, csak egy hülyegyerek egyéni problémája.