Nem akarom Kerényi Imrét védeni. Pedig most ráférne, hiszen a Nemzet Bubifrizurás Futóbolondja kiesett a pixisből. Legutóbbi ötlete, a Magyar Krónika című folyóirat még Orbán Viktornál is túllőtt a célon. De aggodalomra semmi ok! Nem Orbán ízlése és józansága állt helyre. Csak előtört régi jó szokása: nem bírja a népszerűtlenséget.

A hét elején a Cink leplezte le Kerényi legújabb hagymázas ötletét, mely szerint létre kell hozni a nemzeti teszkóújságot, mely mi másról is szólna, mint a Vezénylő Tábornok dicsőítéséről. Kerényi tudta, hogy akárkire nem bízhatja ezt a legnemesebb küldetést. Persze az is lehet, ez a rangkórságban szenvedő alak csak szerette volna új művét már előre kistaffírozni nagy nevekkel. Valószínűleg ez volt a hiba. A névsor kiszivárgása után többen elhatárolódtak a laptól, melynek koncepciója még pár jobboldali újságírónak is kínos. Olyan kerényiimrés. Orbán lieblingje eddig szabad kézzel garázdálkodhatott sajátos propagandagépezetében. Főleg az Alaptörvény népszerűsítésére költötte a neki dotált pénzeket. Olyan alaposan meg akarta szolgálni a miniszterelnök bizalmát, hogy épp csak képregényváltozat nem jelent meg az új alkotmányról. Ez nem teljesen vicc, ha belegondolunk, hogy létezik olyan díszkiadás, melyet kortárs festők a magyar történelem ihlette, kifejezetten erre a célra készített képei illusztrálnak. A képzőművészeti pályázat győzteseinek vándorkiállítása ma is megtekinthető, mielőtt a többnyire röhejes mázolmányok májusban megérkeznének a Parlamentbe.

A Magyar Krónika viszont nagyobb port kavart, ráadásul befolyásosabb és szókimondóbb körben, mint amilyen a képzőművészeké. Az értelmesebb véleményvezérek kicsit többet képzelnek a magyar közvéleményről, mint én, ezért jóhírük irháját mentendő voltak, akik azonnal jelezték, nem kérnek Kerényi felkéréséből. Az óvatosabbak megvárták, amíg maga Orbán Viktor is kimondja, amit a kezdeményezésről mindenki gondol: baromság. Azoknak, akik dacosan fölvállalták a közreműködést még az első eligazítás előtt, most főhet a fejük.
Persze nem a közvélemény miatt, amelynek tömegesebben kellene körberöhögnie a pojácák karát, mint ahogy történt. Hanem bizony a fővélemény miatt. Orbán legendásan beteges hiúsága miatt nem bírta elviselni az internetes közönség gúnyát, amely nemcsak az ötletgazdának, hanem neki is szólt. Ezért az első szerkesztőségi ülésen rendesen elverte a port alázatos szolgáján: a Magyar Krónika koncepcióját, illetve annak megfogalmazását "gyerekesnek" és "nevetségesnek" nevezte. A legsúlyosabb verdiktet is kimondta: a Magyar Krónika nem kap állami támogatást.
Ezután már végképp alig maradt valaki, aki részt akart volna venni Kerényi kontraproduktívnak tűnő magazinjában, és végre szidhatták is a dolgot. Végre szidhattak valamit! A hurráoptimizmus az eszméletlen sikerek ellenére is nagy frusztráció lehet a jobbos holdudvarban.

Két eset lehetséges.

Vagy Kerényi önszorgalomból gründolta (volna) a lapot. Akkor viszont hogyan mert állami százmilliókra hivatkozni? Hogyhogy időt szakít rá a jobboldali gondolkodók krémje, sőt, a miniszterelnök is?

Valószínűleg Kerényi már korábban megkörnyékezte "barátját" a krónikás ötleteivel. Csak azok a hízelkedő szavak, amelyek olyan édesen csengettek a marhapörkölt meg a jóféle borok árnyékában, Szily László honlapján, ország-világ előtt leírva (és komolyan gondolva) már inkább tűntek bizarrnak és leginkább cikinek Orbán előtt.
De óvatosságból  nem lépett közbe, hagyta, hogy kedvenc udvari bolondját a neten szétszedjék. (Ugye, a flott rezsitábornok Németh Szilárd is úgy csinált, mintha nem tudná, miről van szó, mikor kérdezték.) Viktor még el is ment elnökölni a lapalapító megbeszélésre. Ott pedig lehülyézte a "barátját", hiszen az nem lehet, hogy a Nagy Orbán Viktor olyan ügy mellé álljon, ami ennyire védhetetlen. Az mindegy, hogy négyszemközt miről beszéltek. A népszerűség fontosabb, mint az adott szó.

Szegény Kerényi Imre most persze próbálja magyarázni csúnya bukását. De ebben még a hozzá közel állók sem támogatják. A többieknek pedig, mióta ugrott az igen busás ötven-kétszázezres cikkenkénti tiszteletdíj, végképp csalódást okozott. Nem csoda, hogy fújnak Kerényire. Megírtak volna ő bármilyen örömöt, ha azért ilyen szépen jutalmazták volna őket. De a rendező kicsit túlripaskodta a felvezetést.

Szóval nem akarom én Kerényi Imrét megvédeni. Nekem nem hiányozna, ha nem lenne. És azt sem gondolom, hogy Orbán leváltásában ilyen kissé drága, nagyon bosszantó, de alapvetően ártalmatlan pojácáknak kell a döntő szerepet játszaniuk. De az Alaptörvény körüli értelmetlen munkája elfogadottsága miatt nyugodtan gondolhatta, újabb stréber fantazmagóriájával is nyitott kapukat dönget. Szegény azt már elvétette, hogy Orbán a főnöke, és nem a barátja.