Túl a csillogáson - filmkritika

Amíg a gyáva Hollywood teljesen elsüllyed az ostoba képregényfeldolgozásokban, tévedésből, de főleg műveletlenségből lemaradt az elmúlt évek egyik legérdekesebb életrajzáról. Liberace története nekik túl "buzis". Amerikában, ahol a film igazán releváns, csak az HBO adta le, és az az európaiak privilégiuma, hogy rendes mozivásznon láthatják a az ünnepelt zongorista utolsó kapcsolatának krónikáját - kizárólag a szerető szemszögéből előadva.
Nálunk Liberace nem túl ismert, de az amerikaiaknak még ma is a showbiznisz leggiccsesebb szereplője: bő harminc éven át az egyik legnagyobb revüsztár, akiért háziasszonyok milliói rajongtak. Nem is sejtették, hogy idoljuk meleg. Ráadásul a friss hús híve volt élete végéig. A csillogás mögött pedig igen mocskos játékok zajlottak a multimilliomos zongorista palotáiban.

A gaz csábítót mégsem szörnyetegnek, hanem éppenséggel némi megértő szimpátiával ábrázolják. Liberace nem akar semmi rosszat, sőt, csak jót akar. De főleg önmagának. Aki pedig ennek útját állja, az rosszul jár. De ez nem szándékos, hanem csupán a dolgok rendje egy nárcisztikus ember világában.

Liberace  saját maga által is palotai giccsként aposztrofált stílusa tényleg a csillogást állította a középpontba. Mindent beborított a csillámpor, a művészt magát pedig az osztrák hegyi kristályok és a gyémántok. A fényűzés szó talán még sosem volt annyira kifejező, mint az ő esetében. Népszerű dallamokat játszott közönségének olyan virtuóz átalakításokkal, hogy sokaknak tátva maradt szája. Showműsorain mindig beszélt is közönségének, számos olyan beszámolót olvasni olyanoktól, akik ténylegesen látták is Liberace-t, hogy a többezres nézőtéren ülve is úgy érezték, kifejezetten hozzájuk szól. Kifogástalan modora mellé jó érzékkel adagolt egy kis pimaszságot, amitől végképp mindenki odavolt érte.

A magánéletben is elbűvölő volt. Bájgúnár de luxe. Pontosan ismerte a receptet: azt kell mondani az embereknek, amit hallani szeretnének, mert azt örömmel elhiszik. Akkora mestere volt ennek, hogy hajlott kora és nem kimondottan ragyogó külső adottságai ellenére bármelyik kiszemelt áldozatát - nagyon csinos, alig húsz éves fiúkat - be tudta cserkészni. Persze a káprázathoz jól jött Liberace mesés gazdagsága és sztárstátusza. Sikereit az is magyarázza, hogy jó érzékkel választott: minden szeretőjének tudott adni valamit, amire azok ácsingóztak.

A léha Liberace vénségére azonban beleszeret az egyik pipibe, és hat évig kvázi házasságban élnek együtt las vegasi palotájában. Eleinte tényleg boldogok, meghitten élik meg a szürkének éppen nem nevezhető hétköznapokat. A sok csillogás mégis a helyére kerül: csak díszlet lesz. Mert végre van tartalma, van értelme az életnek.

Liberace sérült ember. Ezért érti olyan jól a szintén sérült fiúk lelkét, ezért tudja magát olyan könnyedén behízelegni. Szeretetet, gondoskodást játszik nekik, aztán a nagy luxussal megrontja a lelküket, és végül rövid úton megszabadul tőlük.
Utolsó szeretője viszont nem akar semmi mást, csak a szeretetét. Persze a pénzt, a gazdagságot élvezi, a hiúsága sem kicsi. De nem akar nagy karriert építeni Liberace segítségével, neki éppenséggel megfelelne, ha mindig úgy élnének, mint a kezdetekben. A csilivili kulisszák között egyszerű párként. Karácsonyfával, tévénézős, henyélős délutánokkal, lassan növekvő sörhassal. Ahogy sokan mások is megélik a házasságukat.
Ha az asszonyt vonzza a sok cicoma, annyi baj legyen, szerencsére futja rá.

Ettől a józanságtól, normalitástól rémül meg annyira Liberace, hogy meg kell ölnie azt, aki ezzel veszélyezteti az ő kis álomvilágát. Ördögi kör ez: az egész mesebirodalom azért született, mert Liberace nem volt képes hinni abban, hogy valaha is szeretni fogja valaki őt. Nem a csillámos jelmezekben polkát játszó zongoristát, nem a magát hedonista kényúrnak beállító sztárt. Hanem őt: az öregedő, kopaszodó, enyhén túlsúlyos, gyerekkora óta magányos és gátlásos buzit, aki egész életében ezt igyekezett tagadni.

Ekkor születik meg az ördögi terv: felbérel egy plasztikai sebészt, hogy a fiú szép, fiatal arcát a saját fiatalkori portréja szerint szabja át. Ha ugyanis kicsit is emlékeztetni fogja gyűlölt önmagára, már nem kell többé szeretnie, elpusztítható, kihajítható. Mint a többiek. Akik csak a mázt szerették és használták.

Ez a gazdag és izgalmas emberi kapcsolat szép lassan kiürül és ellaposodik azután, hogy a fiút Liberace megfosztja mindenétől, amit ő hoz magával: még az arcát is elveszi tőle. A film kezdeti pezsgése is lassan lecseng, hogy aztán elszomorító, dühítő és üresen giccses legyen. Liberace rémálomvilága győzedelmeskedik.

Nem nagyon lehet nagyobb dicséret egy színésznek, mintha a néző megfeledkezik róla a film nézése közben. Eleinte még érdekes volt, ahogyan Michael Douglast igyekeztek a messze nem olyan jóképű Liberace-hoz hasonlatossá tenni, de egy idő után egész egyszerűen Douglasnak nyoma veszik, és csak ezt a különc zongoristát látjuk. Példás ez az alázat.
Matt Damon szintén meglepő - és talán emiatt csodálatos partnere Douglasnek - mert logikusan egyáltalán nem neki való a szerep. Például negyven fölött jár már a valóságban, de a történet kezdetén 17 éves csupán, és a legvégén is csak 27. Mégis működik, hihető a dolog.
Minden jellemzőjét magára ölti karaktere is annak a mű-világnak, amelybe belecsöppen, de mindig idegen marad benne. És mégis egész sokáig képes benne élni.
Douglas feloldódása a szerepben és Damon kívülállósága igazi kémiát teremt; jól illik ez Liberace filmbeli dominanciájához és barátja folyamatos óvatosságához. Amikor ez megfordul, a kapcsolat működésképtelenné válik.
Meg kell említeni még a tragikomikus plasztikai sebész szerepében brillírozó Rob Lowe-ot. A film legsötétebb alakja ő, Liberace szerelmének bérgyilkosa. Egyszerre azonban nevetségesen szánnivaló.

A Túl a csillogáson-t melegfilmnek tartják, és ez természetesen meg is állja a helyét, hiszen valóban egy homoszexuális kapcsolatot mesél el. Ám ennél is fontosabb az a sátáni játszma, amelyet Liberace űz, amellyel újra és újra megfosztja saját magát a szimpla boldogságtól, és árt azoknak, akiket állítólag szeret.
Jó lenne olyan világban élni, ahol nincs jelentősége a felek nemének, mert a folyamat érdekesebb. Ha ugyanis jobban belegondolunk, a film nem éppen jó hírét kelti a melegeknek. De ennek ellenére hasznos, ha látja mindenki, ilyen is van: önző, gonosz, hiú, vagy éppen haszonleső karrierista, vagy naiv mamlasz. Emberek.

Értékelés: 9/10