Mielőtt jön a filmkritika, kicsit mesélek arról, milyen filmeket ajánlanak manapság a moziban megtekintésre.

Elsőként a holdraszállást mutatják. Gyönyörű, igényes rekonstrukció, még a Neil Armstrongot játszó színész is hasonlít az igazira. (Nagyon jól pozícionálták a filmet Farkas Bertalan űrrepülésének 31. évfordulója környékére. Amúgy a magyar űrkutatás nagy napját én Balatonfüredről követtem, igaz embrióként.)

A holdraszállás engem mindig is lelkesített. A család megosztott ebben a kérdésben. Anyai nagymamám már akkor összeesküvés-elméletet sejtett, és kamu-holdexpedíciót, amikor ez még Amerikában is alig volt divat, nálunk meg egyáltalán nem. A másik oldal viszont nem hihet az ilyen gyanúsítgatásban; őseink között egy világhírű csillagász is.

Szóval szemetgyönyörködtető képsorok után beüt, ugye, a krach a kommunikációban, és 20 percre megszakad a kapcsolat Armstrongék és a houstoni bázis között. Ekkor az űrhajósok természetesen ufókra bukkanak. Tágult a pupillám, ment föl az adrenalin. Erre: Transformers 3...

A következő már első blikkre egyértelmű volt: az X Men mozit hirdették. Majd három év múlva az RTL Klubon, egy havas, januári vasárnap estén esetleg megnézem...

Ezután valami nagyon ellenszenvesen laza, buta tekintetű szépfiú ütközött bele a soron következő ufóba. A földönkívüli úr feje lila volt, és utolsó lehelletével még megkérdezte Laza Lázár nevét. Aztán adott neki egy zöld gyűrűt, és az örök vadászmezőkre távozott. A gyűrű természetesen szuperhőssé változtatta, ami kimondottan praktikus, ha az embert rosszarcúak támadják meg egy sikátorban, vagy, ha átjön valami skac, és le kell nyűgözni. Persze szabadság, egyenlőség, testvériség, és meg kell menteni a világot.
A Gyűrűk ura, a Pókember és a Maszk keveréke rettenetes színészekkel szerepjátszókkal.

A kegyelemdöfést a Másnaposok 2 adta meg. Két éve már tarolt a bunkófilm-piacon az első rész: egy kissé félresikeredett (vagy éppen túl jól elsülő?) legénybúcsú után a három jóbarát képtelen kalandokba keveredik. Sok káromkodás, gusztustalankodás, lapos, vastag poénok...
Most ugyanezt láthatjuk, csak mivel az első sikeres lett, a stábot elrepítették Thaiföldre. Még az Index saját hányásban hempergést jófejségnek tekintő szerkesztőinek sem tetszett a film. Ez azért elég lesújtó kritika.
Nekem a másfél perces előzetesből nyilvánvaló volt, nem én vagyok a célcsoport.

Apropó célcsoport! A Spar kocsmatöltelékkel hirdeti magát. A reklám koreográfiája az, hogy mutat valami híres embert (pl. Puhl Sándor játékvezetőt), és közli, jó döntést hozott valami fontos helyzetben, és ez tette naggyá. Aztán mutat egy átlagembert (pl. egy dömperest), aki napi 35 jó döntést végez; ez a munkája. (Kiszórja a sódert valahol.) Végül családanya lép ki mosolyogva a Sparból jól megpakolt bevásárlókocsival, csak ma 120 jó döntés.

Na, ennek van egy olyan verziója is, ahol egy idült alkoholista ül egy falusi borharapóban üveges szemmel: "Kovács József, törzsvendég. Ma 12 jó döntés." Taps! Függöny!

De ki a célcsoport vajon?