Vannak emberek - például anyukám unokabátyja - akik irtóznak a kutya gondolatától is. Piszkosnak, hovatovább fertőzőnek tartják; mintha minden kutya veszett volna. Pedig tapasztalt bkv-utasként pontosan látom (érzem), az emberek sokszor sokkal rosszabbak, mint a kutyák e szempontból.

Kicsit még szórakoztat is, amikor az ilyen vendégek gerincén végighúzza az ujját az undormanó, és önkénytelenül is összerezzennek a fotelba felugró kutya látványától. Mert nálunk a mindenkori kutya családtag; nekünk sem tiltották meg sosem, hogy a kanapéra üljünk. Azért van ez így, mert szeretjük, és a szeretet meg a higiénia-buziság számomra egymást kizáró dolgok. Steril logika alapján is kijelenthető: akit szeretek, attól nem undorodhatom. Vagy nem szeretem.

A kutya funkciója a mai világban az, hogy lehet szeretni. Feltétel nélkül, bizalommal, gyöngéden, kényeztetéssel, ahogy jól esik. Azt hiszem, ma, amikor szeretethiányról panaszkodnak az emberek, nemcsak arra gondolnak, hogy őket nem szeretik eléggé; azt úgyse lehet soha biztosan tudni, illúzió. Az a baj, hogy abban sem lehet biztosnak lenni, hogy ki érdemli meg. (Ezen problematikáról remek írás olvasható a szomszédban: http://pontilyen.blog.hu/2010/05/31/torvenyen_kivul_mint_az_allat ) A kutya viszont - persze nem ember - nem él vissza ezzel. Érdekes állat, az ember teremtménye.

Azt viszont rendszeresen örömmel konstatáljuk, hogy minden amerikai filmben, amelyben kutya is van, csakis magaslati levegőn, vagyis fotelben, kanapén, ágyon hajlandó feküdni. Ahogy egy filmben semmi, ez sem véletlen, a meghittséget, a családi tűzhely melegét hívatott bemutatni.

Nagyon szeretjük a rókákat is. A kutyafélék családjába tartoznak, és ez a rokonság több mint nyilvánvaló. A róka is szereti a kényelmet, mint ezt a fotó is bizonyítja, és abban is hasonlít, hogy alkalmazkodóképes. Ezt a tulajdonságot tartom ugyanis a kutya legfőbb jellemzőjének, hiszen egyike a három dolgonak, amely minden emberi civilizációban megtalálható (az alkoholon és a házasságon kívül; ne keressünk összefüggést!). A rókák kényszerből ugyan, de bemerészkednek a külvárosokba, de ma már nemcsak a baromfiudvart dézsmálják meg, hanem néha bizony egyéb civilizációs előnyökre is rákapnak.

Sőt! Van olyan, aki a kutyákat is megelőzte. Ez a londoni róka például egyedül metrózik szombat éjszaka. Az első kutyám nem bírta megszokni a metrót, annyira félt, hogy majd' kiesett a kis szíve. Mr. Fox viszont rendkívül nyugodtan és rutinnal utazgat.

További helyes rókák és történeteik: http://fizzyenergy.com/unexpected-foxs-visits/

A Kópéról készült képet KZsoci készítette.