A programot olvasva, a Jobbik annyira fasisztoid párt, hogy talán maga Mussolini mester is elismerően csettintene. Az a határozott meggyőződés, amellyel a világot rendbe akarják tenni, talán csak a fasisztákra jellemző. Ne essünk bele abba a klasszikus hibába, hogy összetévesztjük a fasizmust a nácizmussal! (Elég baj, hogy maga a párt sem mindig tudja, hol a határ. De erről majd később.) A programban sehol sem érhető tetten az az agresszió, amellyel a Jobbikot vádolni szokás. Csak a radikalizmus a régi.

Voltaképpen szerencsések vagyunk, hogy a visszafogott populizmus csak írásban, leginkább ebben a nem túl sokak által olvasott jövőképben tapasztalható. Mert ha csak a programot olvassuk, nem látunk mást, mint a magyarságeszményre és kereszténységre alapozott rendpártiságot. Ez tényleg egy tökéletes fasiszta párt. Az a hit vezérli, hogy minden kérdésre létezik egyszerű és hatásos válasz. A rend a legfőbb érték, és erre igenis lehet radikális eszközökkel törekedni. Aki nem fér bele ebbe az elképzelt rendbe, vagy nem látja be ennek helyességét, az kívül reked a rendszeren.

A Jobbiknak konkrét elképzelései vannak. Érdekes, hogy önálló külpolitikai terveket szőttek, ezek radikális vonása, hogy az EU - és nyugatközpontúság helyett Kelet-Európa, ill. kifejezetten Oroszország felé fordulna.

Páran azzal vádolják a pártot, hogy az oroszok hozták létre és ők pénzelik, mert a régió több országában is megjelentek a Jobbikhoz hasonló alakulatok: radikális populizmussal hódítják meg a rendszerváltásban csalódott embertömegeket, viszont meglepően kelet-, ill. oroszbarátok. Az összeesküvés-elmélet kitalálói egyenesen Putyin pártjáig, az Egységes Oroszországig tudják követni a szálakat. Szerintük a Szovjetunió felélesztésén ügyködők ezeken a pártokon keresztül kívánják valamelyest kontroll alatt tartani a régi csatlósokat.

Ezt a teoriát igyekszik az is erősíteni, hogy az elszámoltatás kifejezetten az elmúlt húsz év bűneire terjed majd ki. A régi rendszerről nem nyilatkozik ugyan sehol sem elismerően - időnként kritizálja ugyan - de a nagy leszámolás elmarad. Az igazi bűnösöket a demokrácia évei alatt kormányzók között keresi, a régmúlt bűneit nem emeli külön ki.

A Jobbik közösségek halmazaként képzeli el Magyarországot. Az ország irányításának minden szegmensét alávetné a szubszidiaritás elvének, vagyis megnövelné a helyi döntések jelentőségét. Az nem világos, ez az önkormányzatok megerősítésével történne-e vagy létrhoznának valami más lokális szervet. (Ahogy a "helyi" kifejezés szinteken való elhelyezése is elmarad. Helyi = települési? És a nagyobb településeken, esetleg Budapesten mit jelent?)

Minden radikális elképzelését, szóljon ez az egészségügyről, oktatásról, a romák integrálásáról vagy a hajléktalanok ügyéről először helyben fölmérnék az igényeket, majd a központi elképzelésnek megfelelően át-, ill. kialakítanák a rendszert. Igazi fasiszta megoldás ez is. Kicsit eljátsszuk, hogy a polgárok közösségének véleménye számít, hadd mondják el! De azért már mindenre kitaláltuk a központi megoldást, amit majd végrehajtatunk. Ezt az is alátámasztja, hogy a programok közül a Jobbiké foglalkozik a legtöbbet a törvényalkotással. Úgy képzelik - és már megint visszaköszön a kissé szemellenzős, naiv rendpártiság - a világon azért van rendetlenség, mert senki sem szabályozta azt. A Jobbik szinte minden területen új törvényeket akar hozni, és az az érzésem, hogy parlamenti ténykedésük során folyamatosan terjesztenek majd be mindenféle törvényjavaslatokat.

A Jobbik programja leginkább attól fasiszta, hogy a saját környezetében kifejezetten logikusnak tűnik. Amennyiben elfogadjuk azt, hogy az a jó, amit a Jobbik vezetői annak kiáltanak ki, akkor nincs miért kételkedni a program részleteinek igazában sem. Ha viszont megkérdőjelezzük, akkor azzal automatikusan a rendszeren kívül találhatjuk magunkat. Vagyis a sok jó, amely várt volna ránk, nekünk legfeljebb csak fenntartásokkal adatik majd meg. Miattunk, az akadékoskodásaink miatt nem sikerül teljesen a felvirágoztatás.

A Jobbik programja ügyesen tesz egy gesztust a hagyományok felé, és többször hangsúlyozza keresztény elkötelezettségét. Láthatóan megértette, egy magyarországi néppártnak muszáj kicsit sutba dobnia a szélmagyar szívnek oly' kedves koppányi utat. És, hogy korszerűnek tűnjön, a környezettudatosság mellett teszi le a garast. Elsősorban az energiafüggőség csökkentését tűzi ki célnak.

Csak a két közéleti slágertémában lóg ki eleve a lóláb. A Jobbik visszaállítaná a halálbüntetést és megtiltaná (vallási alapon) az abortuszt. Most akkor abszolútérték az emberi élet vagy nem?

Ahogy mondtam, szerencsénk van, hogy a Jobbik programját sokkal kevesebben olvassák, mint ahányan látják megnyilvánulásaikat a médiában. Mert amikor Vona Gábor vagy Morvai Krisztina nyilatkoznak - még ha éppen vissza is fogják magukat - látszik, hogy valódi szélhámosok. Hiába szedték össze nagy és alapos munkával programpontjaikat, hihetetlen, hogy lenne annyi szellemi potenciál a pártban, amelyik ezeket a nagy ívű elképzeléseket működőképes rendszerré transzformálná. A Jobbik ideális kormányprogramot állított össze a Magyarország nevű önálló galaxisnak. De egy többféle szövetségben lévő, a környezetével együttműködni kénytelen államnak, amely nem a nulláról indul, nemcsak arra kell használnia a "régi" berendezkedést, hogy legyen mit megdönteni. Hanem bizony a létező rendszert kell jól működtetni.

A Jobbik tavaly erősnek látszott, mert kiabált. Igazi erejét viszont az mutatja, hogy folyamatosan próbálják lejáratni. Nem hiszem, hogy néhány ordenáré fotó vagy videofelvétel ismeretlen pártfunkcionáriusokról ártana a pártnak. Viccnek jó a hélótageciző ex-szóvivőt meg a péniszpumpával legénykedő arctalan platform-főnököt mutogatni, de ez nem egyéb, mint politikai bulvár. Az elszánt választót az ilyesmi nem rendíti meg, különösen azért nem, mert valóban következetesen jártak el, gondolkodás nélkül rúgták ki őket. Nem képmutatásuk miatt kompromittálók egyébként, hanem mert leleplezi a Jobbik igazi arcát. A Jobbik valójában ilyen utcán ordibáló bunkó.

Elgondolkodtatóbb Morvai "lebuktatása". Jól tudjuk, hogy mi sodort a túlmozgásos egykori jogvédőt a párthoz. Nem kapta meg a szerinte neki járó ENSZ-beli tisztséget, a hisztériájához kapóra jött az október 23-i zavargás és megtorlás. Morvai feltáró munkája közönséges kormányellenes propagandává züllött, ő lett a huligánok védőszentje, melynek abszurd záróakkordja a Budaházy kiszabadításáért való kardoskodása.
Köztudott dolog volt mindig is, hogy Morvai Krisztina dolgozott a mostani kormánypártoknak (is). Most ezt olvassák a fejére, akik le akarják járatni. Pedig nem az a baj, hogy turbómagyar létére valaha tanácsokat osztogatott jó pénzért. Pont fordítva! A kormánypártokra nézve kellemetlen, hogy valaha egy ilyen színvonalú ember a kormányzás közelébe kerülhetett, mégha áttételesen is.

A végére hagytam a Jobbik csodafegyverét, a verbális agressziót. Ez az a pont, ahol néha összemosódik a katonás rendet óhajtók és a neonácik vonulata. A Jobbik első, igazán önálló sikerét a cigánybűnözésről szóló honlappal érte el. Mindazt, amiért ma a hívek szeretik a pártot, a cigánykérdés szókimondó tálalásával szerezte meg. Ezt a retorikát aztán jó szélsőjobboldali szokás szerint kiterjesztették más, nekik nem tetsző kisebbségekre is. A balhét elvitették másokkal: Budaházyval vagy akár a Magyar Gárdával (akikkel ambivalensnek mutatják viszonyukat), és leszüretelték az eredményt. Nem a Jobbik szégyene, hogy erre ekkora fogadókészség van ma Magyarországon, ők csak észrevették, és nem voltak restek fölhasználni. Azok, akik túlérzékenységükkel hergelték a társadalmat, cinkosok a közbeszéd elvadulsásában.

A Jobbiktól félni viszont nem kell! Ha Orbánék jól kormányoznak, a párt forradalmi hangvétele értelmetlen lesz. (Tegyük hozzá, nem ez az egyetlen előnye.) Ha nem kormányoznak jól, és a Jobbik még jobban megerősödik, egyre kevésbé hagyatkozhat a szélsőségességre. Még bent sincsenek a parlamentben, és máris moderálják magukat.

Ha a Vona féle, értelmes vonalat lenyomják a sámándobos eszementek, akkor a normálisabb emberek kedve lassacskán elmegy, a párt zsugorodni kezd.

De leginkább az idő dolgozik ellenük. Jelenleg sok kiábrándult szocialista szavazó lelkesedik értük. De ahogy az MSZP vacak kormányzása egyre távolodik, és a Jobbik tehetetlensége nyilvánvalóvá válik, sokan visszaszivárognak a régi fészekbe.

A legfőbb szerencse mégis az, hogy a Jobbik tényleg a szájhősök pártja. Azoké, akik a kocsmában a leghangosabban óbégatnak, de soha semmit sem tesznek. A fehér ingen az a piros folt nem vér, csak pörköltszaft.