A magyar netikettről megvan a véleményem. Hofi mondása a hülyékről - Magyarországon az egy főre eső hülyék száma kettő - a blog.hu-n különösen igaz. Jellemző rájuk a bunkó hangnem, a fölösleges kötekedés és persze a sértegetés.

A legújabb, amit fölfedeztem, a netes keresőoldalak segítségével akar odasózni egyet annak, aki az elkövető szerint megérdemli. A demonstrációs gyöngyszemet egy nagyon közkedvelt közéleti - bulvár blog egyik törzskommentelőjétől vettem kölcsön:

A lényeg az, hogy a keresőprogram ezt a kontextust is kiírja, ha valaki rákeres az ürülékkel folytatott aktusra, akkor megjelenik az említett politikusok neve is.

Ugye más is érzi az ebben rejlő leleményt? Azt az emberi színvonalat, amely ezt az ötletet megszülte. Ki akarunk cseszni valakivel? Tegyük olyan szövegkörnyezetbe a nevét, amely lealacsonyító, és akkor jól megaláztuk!

Nem valószínű, hogy az idézett hozzászóló találta ki ezt az igen méltó bosszút. Ő csak látta valahol, és nyilván megtetszett neki. Érthető, hiszen nagyon színvonalas.

Többször leírtam már, a magyar nethasználó állítólag fiatal, iskolázott, jól szituált és tájékozott. Magyarán a társadalom elitjéhez tartozik. Szépen állunk, ha az ilyesmit jópofának tartó, és éppen ezért alkalmazó emberek jelentik a társadalom krémjét.

Mehr Licht!