Dávid Ibolya gondolt egy merészet, és felkérte Bokros Lajost az MDF EU-parlamenti listájának élére. Kár, hogy ezzel még a párt hivatalos megmondóemberei sem értenek egyet. Katona Kálmán azt hitte, rosszat álmodott. A teljesen ismeretlen és passzív Olajos képviselő, aki az MDF egykéje az brüsszeli nagy házban, szintén a vég végének találja az eretnek gondolatot.

Az a vicc egyébként, hogy minden idők egyik legvitatottabb és legutáltabb, a Horn-éra gyűlölőinek kedvenc negatív emblémája, még jól is elsülhet. Bokros ugyanis igazi politika sztár (vagy antisztár, de az sztároknál nem lényeges különbség, szeretik is, utálják is őket elegen). Az MDF-nél viszont nagy deficit van az ismert arcokból. Lassan csak Dávid és Herényi látszik, Petkó Andrást meg jobb, ha nem mutogatják, és sajnos mindenki mást ki kellett zárni. Szomorú dolog ez. Dávid Ibolya kénytelen volt sokaktól megszabadulni, általában nem kár értük (Leszáktól Almásiig), hogy megtartsa a hatalmát, csak éppen lassan egy napközis tanárnő több embert irányít, mint az elnökasszony.

A legérdekesebb kérdésre azonban Bokros Lajos tudja a választ egyedül. Az ő válasza dönt, akárki akármit is mond. Ez a döntés elég nehéz, nem csodálom, hogy egy olyan okos, ravasz szakember, mint Bokros, hosszúra nyújtja a gondolkodási időt.

Mi a helyes válasz erre a bénán kiszivárogtatott kérdésre? Ha igent mond, elveszíti a szürke eminenciás szerepét. Bokros az utóbbi időben kifejezetten politikaellenesen nyilatkozik, szakértőként. Ha egy párt listáját vezeti - hiába kérik fel szakértelme miatt - az mindenképpen politikai szerepvállalás. Ha elfogadja, azzal automatikusan beszáll az eu-s kampányba. Az általa kínált támadási felület óriási: a Bokros-csomag a politikai szleng egyik alapvető kifejezése. Azok is ismerik, akiknek sem a politika, sem a gazdaság nem jelent semmit. Az ellenfeleknek elég csak kimondani a varázsszót, és máris sokan megrettennek, Bokros annak idején majdnem mindenkinek a tyúkszemére lépett.

Hála Istennek! Mert nélküle nem húztuk volna mostanáig. Bokros döntéseinek helyességén nyilván még évtizedek múltán is vitatkoznak majd a közgazdászok. Az ő történelmi tette az, hogy politikusként, pénzügyminiszterként is mert ugyanolyan radikális lenni, mint amilyen most is tanumányaiban.

Sok esélye ezzel a programmal és az MDF-fel nincs. Mert a Bokros-féle megszorítások nem népszerűek ma sem. Hiába tudjuk, mi újságolvasó, középosztálybeliek, hogy bizony brutálisan vissza kell venni az osztogatásból, ez a szegény tömegeket nem hatja meg. Ezt persze már most is kihasználják a populizmusra hajlamos pártok.
Hozzátéve, hogy az a mezsgye, amely az észszerű megszorítás és a kegyetlen elszegényítés között húzódik, nagyon vékony, és még nem sokan találtak rá.

Ha az MDF Bokrossal sem képes értékelhető eredményt elérni, akkor ez volt pénzügyminiszternek is nagy, személyes bukás. Nem biztos, hogy hiányzik neki.

Ha viszont nemet mond, akkor nyugodtan a szemére vethetik, hogy csak prédikál. Amikor a gyakorlatban is bizonyíthatna, akkor azt már nem vállalja. Azt csinálja más! Pedig minden gazdasági program annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ezért tartom nagy dolognak, hogy annak idején Bokros feláldozta a népszerűségét a tervezete érdekében. Kérdés, hogy erre újra hajlandó lenne.

Mindkét válasz veszélybe sodorná a hitelességét. Ezért elég kemény döntés lesz. Valószínűleg a feladat most is érdekelné: szívesen szállna be az ország megmentésébe. Türelmetlensége a mostani garnitúrával egyértelmű.
Viszont nyilván sok mindent megtanult a korábbi működése során a magyar közéletről. Akkor nem tűnt úgy, hogy a személyét ért mindenféle támadásokból nagy ügyet csinálna, de amennyivel őrültebb ma a világ, az embernek (pláne, ha Bokros Lajosnak hívják) mindenre föl kell készülnie.
Másrészt - és ha elutasítja a felkérést, szerintem ez lesz a legfőbb indoka - tudja, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Jó példa az SZDSZ, ott aztán garmadával vannak a neoliberális madarak (egyesek szemében karvalyok), mégsem mentek semmire. Az MDF ugyan csupán a neó-ban biztos, és azt még nem döntötte el, hogy -kon vagy -lib, de már most páran nyíltan nem értik Dávid Ibolya választását.
Bokros azt érezheti, hogy képtelen lesz egy teljesen ellenálló országon keresztülverni elképzeléseit. Márpedig ő nem a lagymatag, köztes megoldások embere. Ahhoz valaki más kell.

Hosszú idő óta ez az első döntés, amit tényleg izgatottan várok. A végkimenetel tényleg bizonytalan. És az indoklás sem lesz mellékes.

Az MDF egyébként máris nyert Bokrossal. Az ötlet minden furcsasága ellenére újítás. Hogy a választók jobban fogják szeretni az egyelőre a küszöb alatt tartózkodó MDF-t, ha Bokrossal erősít, kétséges. De az MDF legalább mer kockáztatni, és ez viszont példamutató.

Kép: HVG, 1995. 8. szám, címlap