A magyar gazdaság most már permanens válsága immár közhely. Pár éve még sokan hittek a dübörgésben, ma már tudható, nehéz helyzetben vagyunk.
Ehhez párosul a már szintén kezdetektől fogva lappangó szociális csőd is, mely mára olyan méreteket ölt, hogy nem lehet a szőnyeg alá söpörni. Látványos következményéről, vagyis arról, hogy az emberek mindenféle ürügyekre hivatkozva egymás torkának esnek, itt is minimum heti rendszerességgel olvashatnak kedves látógatóim, máshol talán még gyakrabban. A mélyben zajló, igazi veszélyei viszont teljes néprétegek vagy, ha földrajzilag nézzük, komplett régiók elsüllyedésével járnak. Az ország mindenkori vezetői sajnos alkalmatlannak bizonyultak ennek megoldására. Ma igazából az a része működik rendesen az országnak, melyben új befektetők - legyenek hazaiak vagy külföldiek - fantáziát látnak.

Nyilvánvaló, ha az államon múlna kizárólag a gazdaság, rég lehúzhattuk volna a redőnyt. Az is belátható, hogy az állam maga nem képes munkahelyeket létrehozni. Feladata a jelenlegi rendszerben így sem csekély: minden erejével azon kell fáradoznia, hogy minél több beruházás legyen az országban. Az a település (l. a szabolcsi falvakat például), amelyik hosszú távon nem képes elegendő számú munkaerőt teremteni lakosainak, vagy elöregszik és - nagyon csúnya ez így leírva - kihal. Illetve a nyomornak és az ebből fakadó összes társadalmi bajnak, a bűnözésnek és a rettenetesen alacsony várható élettartamnak köszönhetően emberhez nem méltó életet "biztosít" azon szerencsétlenek számára, akik nem tudnak elmenni onnan.

Így a kilencvenes évek egyik kedvenc településpolitikai jelszava, a városverseny ma már versenyfutás az életért sok helyen. Ma a fő kérdés az, melyik település képes magát vonzóvá tenni a sajnos egyre ritkábban jelentkező befektetők számára.

Ezért érthetetlen számomra az, ami Gyöngyösön történt. A város nem a legelmaradottabb az országban, de a régió, amelyben található veszélyezetett, és lakói hétköznapjait immár lassan két vétizede mételyezi meg a munkanélküliség és az ehhez tartozó lecsúszás félelme.
Az Apollo Tyres valamiért Gyöngyöst szemelte ki. Befektetéseük eredeti értéke 75 milliárd forintra rúgott. De úgy látszik, van olyan arrafelé, akinek ez nem elég nyomós érv.

Az ellenkezők fő érve a környezetszennyezés. A közeli erőmű (amely egyébként Magyarország legmodernebb erőműve) által kibocsátott károsanyagot már így is túlzottnak tartják. Természetesen az ilyen jellegű észrevételeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. A modern állam, és így a modern önkormányzat nem lehet a gazdasági fejlődés gátja, viszont meg kell találja annak módját, hogy a lakosság egészségét, és tiszta környezethez való jogát is biztosítsa egyúttal.

Ez nagyon nehéz, el kell ismerni, de nem lehetetlen. Csak éppen az a gond, hogy a magyar igazgatási szakma nem érdekelt abban, ami ténylegesen a feladata. Alulfizetett, kontraszelektált emberek ülnek többnyire a hivatalokban. Az igazán tehetséges vagy legalábbis kicsit ambiciózus szakemberek hamar távoznak posztjukból, ha egyáltalán belevágnak a közszolgálatba. Sokszor egyébként nem is a közhivatalok abszurd légköre ijeszti el őket, hanem az a béna, korszerűtlen és átlaláthatalanul illogikus jogszabályi háttér, amely a rendes ügyintézést lehetetlenné teszi; a köztisztviselőt pedig paprikajancsivá az ügyfél előtt.
Ez az egyik dolog, amiért az indiai gumigyár másik helyet keres.

A másik azonban az a barátságtalan fogadtatás, amellyel a helyi lakosság egy része és az ottani Fidesz is fogadta a befektetőket. Hivatkoznak persze a fönt említett környezetvédelmi kérdésekre, melyeket, és ezt újfent hangsúlyozom, nagyon komolyan érvényesíteni kellett volna. Főleg, mert a gumigyártás elég komoly környezetterhelést jelent.
De Gyöngyös érdeke az lett volna, hogy körzetükben létesítsenek egy üzemet, amely a nem túl optimista becslések alapján is közel 1000 új munkahelyet jelentett volna. Az országnak erre van szüksége!

Az indiaik immáron hivatalosan bejelentették tegnap, hogy Gyöngyösön biztosan nem épül meg a gyár. Egyelőre keresik a megfelelő telephelyet, és már nemcsak Magyarországon néznek körül. Szakértők szerint valószínűleg az ország elesik ettől a beruházástól. És lehet, nem csak ettől. Mert a Távol-Keleten híre megy, Magyarországon nem látják szívesen a külföldi tőkét.

Mi van szerintem a háttérben? Persze, hogy a politika!
Annak idején Gyurcsány nem bírta ki, oda kellett pofátlankodnia, mintha az ő eredménye volna az egész. Pedig nem.
Több sem kellett a helyi Fidesznek, rögtön megtalálták ezeket a környezetvédelmi okokat, és népszavazást kezdeményeztek, hogy megcsáklyázzák, nehogy már Gyurcsánynak valami sikerüljön!
Az, hogy egyúttal munkahelyek sem létesülnek, mindegy.

Jól megérdemlik ezek egymást: az egyik állandóan mások érdemeivel akar villogni, mivel sajátja nincsen, és sosem volt. A másiknak meg mindent megér, ha akadályt gördíthet az egyik elé.