Moldova György idéz egyszer egy péket, hogy az igazi munka mibenlétét illusztrálja. A pék szerint az a lényegi pillanat, amikor a tésztából eltűnik a munka, és megszületik a kenyér. Gyakorlott kenyérsütőként ismerem ezt a momentumot, valóban nagyon szép, érdemes érte dolgozni.

Filmkészítőként viszont annak ellenére kívülálló vagyok, hogy szűk hét éve forgattunk páran saját gimnáziumi kalandjainkról egy dokumentarista remekművet - utólag. Semmilyen speciális effektusok vagy előremutató képi világ nem jellemezték az alkotásunkat. (Nota bene: néha olybá tűnik, a kereskedelmi tévék irányított reality-inek készítői mintha tőlünk tanulták volna a kamerakezelés, illetve a kamera előtti természetes viselkedés fortélyait.), csak beszélő fejek, mégis sokszor fejtörést okoztak a technikai részletek. (Mondjuk, nekem továbbra is a kedvenc jelenetem, amikor 2006. október 22-én éjjel odalopództunk egykori iskolánkhoz, a kerítés tetején elhelyeztünk egy világító nyulat, és éjszakai kamerával elsvenkeltünk mellette. Akkor csak nagyon-nagyon röhögtünk, ám a dátumot elnézve félő, ott csírázott ki mindaz, amit még ma is nyögünk...)

A filmek nézői már többnyire csak a késztermékkel szembesülnek, de valahogy kialakult az igény a werkfilmekre is, amelyek persze szintén megírt-megszerkesztett filmek, szóval akármit nem láthatunk azért a munkafolyamatból.

Hagyományos filmes játék következik, a volt-már kategória klasszikus példája - új képekkel.
Ismét belesünk hát a kulisszák mögé, az pedig már a legendásan játékos kedvű olvasóra van bízva, hogy megmondja, melyik film melórészét kapta el a fotós.

Amiből válogatni lehet:

A zongorista, Apokalipszis most, New York bandái, Casino, Félelem és reszketés Las Vegasban, Kill Bill 2, Grimm, King Kong, Ponyvaregény, Órák, Batman - A sötét lovag, Becstelen brigantyk