Egyszer már megírtam - a 2008-as Pride kapcsán - hogy minden résztvevő hülye volt. Nemcsak az akkorra felbátorodott hordalék, akik előre záposított tojásokkal dobálta a felvonulókat, hanem az ott fontoskodó politikusok, és bizony a felvonulók maguk is.

A mai történetnek ugyanez a konklúziója, csak most nem melegek kontra neonácik a felállás, hanem egyetemfoglalók - egyetem - B-közép (ami nagyjából azonosítható a neonácikkal, szellemi színvonal tekintetében mindenképp) néz szembe egymással. Bár utóbbiak csak annyira színesítik a képet, mint 2008 júliusában a magánföldalattin távozó miniszterelnök és neje. Bosszantó bornírtság, de csak epizódszereplés.

Ahogy a Meleg Büszkeség Napján, úgy most sem lenne elvileg kérdéses, kinek a pártján állok. Természetesen a hallgatókén, bár sosem érdekelt semmilyen egyetemi szervezkedés.
Az egyetemisták tiltakozásával leginkább abban értek egyet, hogy senkit sem lehet olyan hallgatói szerződésbe belekényszeríteni, melyről tudható, hogy a másik fél nem tudja a maga részét teljesíteni. Egy normális országban lenne jogalapja, hogy a sok pénzért kiképzett emberek agyát ne hagyják csak úgy elszívni. De amikor a pályakezdő munkanélküliség magas, nemcsak dölyfös, de kifejezetten kártékony dolog rászorítani a jövő értelmiségieit a maradásra. Vagy a fizetésre.

Arról nem is beszélve, hogy jólesik végre látni olyan tiltakozást, amely többre képes a kéztördelésnél vagy egy suttyó rapper pajzsra emelésénél.

Csatlakozom azokhoz, akik örömmel látják, hogy a mai fiatalok nemcsak sötét szélsőjobbosokból vagy közéleti szempontból teljesen analfabéta apatikusokból állnak. A HaHa láthatóan ismeri a tiltakozás mai formáit, de a tudjuk-merjük-tesszük hármasból főleg az utóbbi kettőre fekteti a hangsúlyt.

A kusza és dilettáns egyetemi reformok ellen sajnos nem érdemes kusza és dilettáns módon felszólalni. Mert hiteltelen. És könnyen rásütik a szervezkedőkre, hogy csak a hecc kedvéért csinálják.
A blokád és a fórum nagyon jól illene az egyetemisták eszköztárába, de tartalom nélkül túlságosan emlékeztetnek azokra a tömegtermelésben előállított diplomákra, amelyek miatt a felsőoktatás felhígult.

A kormányzatra nem fecsérelek sok szót. Az, hogy Hoffmann Rózsát trónfosztották, magáért beszél.
Ennél már csak az állít ki érzékeletesebb bizonyítványt a KDNP vezette minisztériumról, hogy a HÖOK-kal kötött megállapodás harmadnapjára az Alaptörvényben támadott föl a röghöz kötés gondolata.

Tegnap aztán a blokád egyik tűzfészkének számító ELTE Bölcsészettudományi Karának rektorát, Dezső Tamást is hallottam nyilatkozni. Az egy dolog, hogy nem tudott kamerák előtt beszélni, bár szerintem az ország legpatinásabb egyetemének vezetője van annyira közszereplő, hogy ez mediatizált korunkban ne jelentsen gondot. Főleg egy bölcsészkaron, ahol többek között kommunikátorokat, de mindenek előtt tanárokat is képeznek.
Másrészt a szemléletmód tűnt föl. Dezsőt a leginkább az hozta ki a sodrából, hogy egy akadémikus (!) nem tudta megtartani az óráját. Hát, itt órák maradtak el!
A blokád szerinte jogszerűtlen, de majd megbeszélik, hogy hogy legyen. Ez kicsit kevés és erőtlen a mai helyzetben.

A hibák ellenére bízom a hallgatókban, bár nem egészen az én szájízem szerint való ez a manapság bázisdemokráciának nevezett össze-visszaság. Meggyőződésem szerint a dilettantizmus ellenszere a megalapozott szakmaiság. Anélkül ez a megmozdulás sem lesz sokkal több, mint a magyar módra megszervezett melegfelvonulások. Mínusz a színes jelmezek.