Mesterházy Attilának nagybetűs nap, amikor valamit mond. Mert többnyire unalmas, ötlettelen, szellemtelen figura, aki kiváló címerállata a legnagyobb ellenzékinek mondott tesze-tosza pártnak emiatt.

Szóval a semmitmondó ember mondott valamit, de talán jobb, ha inkább visszatér a róla elnevezett szürke hétköznapokhoz. Ez a valami ugyanis elképesztően bénára sikeredett.

Az MSZP most Erdélyben haknizik, mert megrémisztette őket a kiterjesztett szavazójog. Hajlamosak voltak elhinni azt a fideszes vágyálmot, hogy a határontúli magyar az csak jobboldali, és azon belül is kizárólag Fidesz-szavazó lehet. Ezt persze a Fidesz találta ki és terjeszti, a valóság ennél összetettebb, de jól jellemzi mindkét ún. nagy pártot. A Fidesz cinizmusát és általános tiszteletlenségét (potenciális) választóival szemben, és az MSZP rátermettségének hiányát.

A lángelme Mesterházy tehát beszopta a fideszes propagandát, ami elég kínos az ellenzéki pártvezértől, de legalább értjük, miért nem tudott még tőkét kovácsolni ebből a pocsék színvonalú, gőgös kormányzásból az MSZP.

Mesterházy Attila - illetve nyilván tanácsadói - gondoltak egy merészet, és nemcsak a közhelyszótár "ellenzéki kommunikáció" szócikkének példamondataiból ollóztak össze valamit. Hanem államférfiúkhoz méltó gesztust kívántak intézni az erdélyi néphez: ez a kis magyar Willy Brandt bocsánatot kért 2004. december 5-ért.

Akkorra erőszakolt ki a Magyarok Világszövetsége nevet birtokoló (én ezekkel ugyan semmilyen szövetségben nem állok) neobunkó alakulat népszavazást, mely valójában szinte senkit sem érdekelt Magyarországon. A kettős állampolgárság volt a tét látszólag, dehát már akkor is értette az ember, a végső cél néhány új, remélhetőleg jobboldali szavazó importálása.

A bocsánatkérés egyébként helyénvaló is lehetne, hiszen hallani, sokaknak rosszul esett az elutasításnak is beillő érdektelenség. Az is tagadhatatlan, hogy az MSZP nyíltan a referendum ellen kampányolt, arcát és nevét adva annak a nélküle is létező gyanakvásnak, ami az egész határontúli-ügyet ugyanúgy körüllengi hosszú ideje, mint a Nagy-Magyarország-eszmény. De amíg a Trianon-bizniszt mindig meglovagolta valaki, addig Gyurcsányék előtt a másik oldal nem vállalta föl a belenyugvás és az ésszerű, modern diplomáciai eszközök politikáját.

2004. december 5. a teljese magyar politika közös kudarca. Ezt Mesterházy most úgy fogalmazta meg, hogy a rossz kérdésre rossz választ adott pártja.

Hiába közelíti ez meg az igazságot a legjobban, mégsem szerencsés.
Egyrészt a bocsánatkérés legyen bocsánatkérés! (Régebbi mszp-seknek talán beugrik valami krumplileves...) Ha a bocsánatkérést valaki egyúttal mások ostorázására használja, az levon az értékéből. Nyilvánvaló, hogy az első pofont az MVSZ adta azzal, hogy népszavazásra bocsájtottak egy ilyen kérdést. De pont az érintettek reakciójából látszik, más volt a percepciója ott a dolognak. Tehát kissé tapintatlan pont előttük a kérdés minőségét firtatni. Pláne, amikor valaki éppen nagyvonalúságával akar hódítani.
Másrészt kilóg az irigység lólába is. Mesterházy Attila legfőbb ambíciója, hogy ő legyen Gyurcsány Ferenc. Ami sajnos ilyen képességekkel nem lehetséges. És ezzel nem Gyurcsányt dicsértem...
Tehát a nagy gesztust az is kicsinyíti, hogy a mondat "rossz válasz" része Gyurcsány-kritika. Ez a Mesterházy-ellentmondás, a kis mszp-s Inhoratium. Gyurcsány a példaképünk, de mi azért nem vagyunk olyanok!

Az őstehetség Mesterházy végül azzal koronázta meg mondandóját, hogy ezt most nem gaz politikai számításból tette, hanem az erkölcs parancsolta meg neki. A Magas, szőke férfi felemás cipőben Félénk vagyok, de hódítani akarok című klasszikus francia vígjáték egyik legnagyobb poénja, amikor Pierre Richard felhívja az áhított nőt, de nem mer megszólalni. Aztán erőt gyűjt, újra tárcsázza a számát, és úgy kezdi mondanivalóját, hogy ő nem az, aki előbb telefonált... Nagyjából ehhez tudom hasonlítani az MSZP elnökének magyarázkodását.
Erkölcs. Persze.

Másrészt viszont nem bánnám, ha végre valamit gaz politikai számításból tennének Mesterházyék, mert sajnos nélkülük nem lesz kormányváltás. Pedig az az igazi összmagyar érdek.