Magic Boys - filmkritika

A Magic Boys tipikus bosszantó film. Mert az alaptörténet meg a hangulat alapján lehetne egy kimondottan szórakoztató vígjáték is, csak épp a túlbonyolítotás és sajnos a magyar színészek miatt végig hiányérzete van az embernek; várja, hátha végre rákanyarodik a film az igazi fősodorra. De ez amiatt, hogy pár fölösleges poént elsüssenek, nem történik meg sajnos.

Szorult helyzetében két link, de persze aranyszívű alak elkapja az Isten lábát, és a szegedi munkanélküliségből egy csapásra egy elegáns, londoni férfi-sztriptízbárban próbálkozik. Bénán. Sajnos semmi sem látszik abból a kedves esetlenségből, amely az Alul semmi kényszer-vetkőzőinek történetét a kilencvenes évek egyik legbájosabb vígjátékává tette. Szabó Győző és Pindroch Csaba egyszerűen csak két ügyetlen, átlagos külsejű középkorú férfi, akiknek azt kellene eladniuk, hogy sírvaröhögősen viccesek neonszín jelmezeikben vonagolva. Nem sikerül. Legalábbis a teljesen random módon elhelyezett, öncélú vetkőzős jelenetek végtelenül szürkék a csiricsáré kulisszák ellenére. Mivel ennek a vígjátéknak chippendale-kedés az elsődleges humorforrása - és én a közönségnek azon része vagyok, aki az ilyesmin még mindig nagyon jót tud mulatni - alapkérdés, hogy ez működik-e. De a két ál-sztriptízes lúzer színpadi próbálkozásai erőltetettek. Ha kedvelném a Szabó - Pindroch párost, még sajnálnám is őket, amiért kénytelenek transzvesztitaként is parádézni, dehát ennél is csak kínjában nevet az ember. Pedig ez még nagyobb ziccer. Aki már látott igazi beöltözős előadóművészeket, az ennél vélhetően sokkal jobban szórakozott.

Értem én, hogy mai magyar közönség-vígjáték nem nagyon elképzelhető Szabó és Pindroch nélkül, de azért lassan ki kellene próbálni másokat is. Ez a szereposztás a film legsúlyosabb tévedése. Ennél a két érdemtelenül felkapott moziveteránnál még a másik magyar chippendale páros is (Hujber Ferenc - akit képességeihez képest szintén túlfoglalkoztatnak az utóbbi évtizedben és Nagy Sándor)  sokkal ígéretesebb. Bár Hujberben eleinte az a legviccesebb, hogy szó szerint becses nejének egykori futtatójára zenekartársára, Ufo Zsoltira hajaz, az ő szituációjuk nemcsak humorosabb, de eredetibb is, mint a veszélyes jóba belecsöppent sörhasúaké. Az a lúzerség, amellyel lemaradnak a jól fizető melóról, és mégis kapaszkodnak rendületlenül lehetőségbe, sokkal érdekesebb szál lehetne. De sajnos az ő nagy jelenetük valami szado-mazo revübe torkollik. És, ha a gyermeteg ízléstelenkedés a bőrmaszkos fenevadakkal nem volna elég , még a forgatókönyv is kisiklik a nagy erőlködésben.

Ennyi elmarasztalás után mégsem tudom azt mondani, hogy a Magic Boys rossz. Ugyanis az exkluzív magazinok világát idéző fényképezést kellemes nézni, a show-k látványosak, a zene dögös, a külföldi sztárok (Michael Madsen és Vinnie Jones) nagyon profik és stílusosak. Persze életművész meg kőkemény gengsztert alakítani ezeknek az uraknak nem túl nagy falat, mégis egészen más játékot látunk tőle. Ha jóindulattal közelítenénk meg Pindrochékat, akkor is föl lehetne tenni a kérdést a rendező Koltay Róbertnek, miért nem hangolta össze a magyar és a külföldi színészek játékstílusát.

Apropó Koltay! Fogalmam sincs, miért kell neki minden filmjében a Sose halunk meg! Gyuszi bácsijának egy-egy újabb klónját eljátszania. Ebben a filmben is olyan, mint egy hajszál a levesben. Nem rontja el végülis, de azért az ember kedvét elveszi a dologtól. Bár a dramaturgiában kiizzadták a karakterének a kulcsszerepet, talán humorosnak szánt, de valójában béna akcentussal beszélő, idegesítően frusztrált figurája pont abból a kellemes, hangulatból vesz el, amely miatt a film szórakoztató. Egyszer.

Értékelés: 6/10 - De csak, mert filmnéző partnerem igazán jól mulatott.