Írok majd jó műsorokról is, de előbb mártózzunk egyet a gagyitengerben.

Egymás után jönnek a hírek a magyar szappanoperákról, illetve azok szereplőiről. Szegény egykori színész, ma bebörtönzött, gyakorló pszichopata Damu Roland azt játssza a börtönben, hogy ő a Monte Cristo grófja legújabb megfilmesítésének címszereplője. Ed Harrisesre veszi a figurát, nem azért szívatják a börtönben, mert egy elmebeteg erőszakoló, hanem, mert elitkommandós, akit éppen kiképeznek. Hogy pontosan mire, az nem is fontos. Nyilván a hangok még nem közölték a feladatot. Nemcsak bosszúszomjas nemesember tehát, hanem egy modern, magyar szamuráj.
És most már vegetáriánus is. A kelkáposztafőzelék mellé neki szójafasírt dukál. Csak nehogy véresre vakarja magát feltűnési viszketegségében!

A sorozatban, amely felszínre hozta ezt a szerencsétlen hülyét, éppen a Bobby-effektusra készülnek. Az (leg)ifjabb Ewing-fivér halálát nem fogadták el a nézők, így egy rettenetes dramaturgiai fordulattal a hős Bobby egyszercsak kilépett a zuhany alól egy egész évadnyi távollét után. Halálát és annak következményeit csak exneje, Pamela álmodta.
A sokkal szerényebb, és a kultstátuszról csak álmodozó Jóban-rosszban írói is végeztek egy népszerű szereplővel. A vérciki Szabó Zsófi által alakított karakterbe szerelmes, ám a reverendához hű Tamás atyát Isten (Zeusz?) villáma annak állhatatossága ellenére agyonvágja.

Azóta a TV2 és a sorozat készítői azt próbálják beadni mindenkinek, hogy össznépi felhördülés követeli vissza a papot a sorozatba.
Úgyhogy közkívánatra fel is támasztják, meg nem is. Tamás atya békében nyugszik tovább, ám ikertestvére megjelenik majd. Nyilatkoztak egy jót is:

"Százával jönnek az ötletek, hogyan írjuk vissza Tamás atyát a  sorozatba, de ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt a banális megoldást  mindenképp kerülni szeretnénk, tehát a feltámadás vagy a szellemként  kísértés szóba sem jöhet."

Hát, most egy félmondatban megkapta a rivális Barátok közt (Ott, ugye, Magdi néni riogatta halála után a rossz életűeket.) és végső soron a Biblia is Nagy "Thomas Grande" Tamás producer úrtól! Feltámadás? Micsoda baromság!

Az olyan képmutatás, amikor egy nyilvánvalóan banális műfaj képviselője, a banalitás elkerüléséről szónokol, a szférák zenéje cinikus füleimnek.
Igen-igen, nagy tekintetű producer úr, a hirtelen előkerülő ikertestvér ötlete még soha sem látott fordulat.

A másik tehetségtelen, rádiós senkiből sorozatproducerré avanzsált pofa, Jáksó László most valószínűleg már azon gondolkodik, hogyan osonjon a fal mellett a legészrevehetetlenebbül szégyenében. A Marslakók ugyanis megbukott! Nem is akárhogyan.

A kritikusok és a nézők egyöntetű véleménye szerint is siralmas tévés produktumból egyelőre nem kér többet az MTVA. Lassan ugyanis forgatni kellene az őszi évad első részeit, ám még keresik a sorozat helyét a műsorrendben. Ez persze Jáksó szerint semmit sem jelent, amit én készséggel elhiszek, de hozzá tenném, azt SEM jelenti, hogy a Marslakók egetverő siker lenne.

Kár, mert a sorozat annyira nem borzasztó, mint amilyen a híre. Ha nem lenne ennyire túlméretezve a költségvetése, és valami komolyabb szakember állna mögötte, aki egy kicsit kevésbé gőgösen reagál a felmerülő kérdésekre, valószínűleg más lehetett volna a fogadtatás. A sorozattól ugyanis nem elpártoltak a nézők, hanem eleve nem is voltak. De Jáksó hisztijével ellentétben, hogy a sajtó rontott el mindent jóelőre, az igazság az, hogy semmi vonzereje nem volt ennek a katyvasznak. Kicsit visszafogottabban el lehetett volna adni valami abszurd sorozatnak, ahogy a storyline az utolsó időkben alakult. A bosszúálló maffiozó ellen-bulvárlapja, a verőemberből magát újságíróvá, sőt, szinte költővé átalakító bunkó plátói rajongása a korosodó titkárnő iránt, Havas Henrik villámszereplése (amit láthatóan hosszabbra terveztek, csak a jellemes Havas rájött, süllyedő hajón exponálta magát), azok az életszerűtlen cameók minden rendű és rangú médiakurvával, amit aktualitásnak neveznek... Ezeket egy kis öniróniával újragyúrva akár használni is lehetne.