A TV2 Mokkájánál tradíció az ún. véleményszavazás, vagyis az sms-es, szigorúan nem reprezentatív (mégis akként kezelt) közvéleménykutatás. Általában nagy butaságokat szoktak komolykodó stílusban megfogalmazni.

Mára - egy Dopeman-interjúhoz kapcsolódva - azt kérdezték, melyik magyar előadóművészre hallgatna a tisztelt néző politikai ügyekben.

A válaszlehetőségek beszédesek: Pataki Attila, Kovács Ákos és Dopeman.

Természetesen részben az ötlet- és tehetségtelen tv2-s stábot minősíti ez a körömollós óvatossággal összeállított névsor. De nemcsak őket persze.

Pataki Attila félbolond rocker, akivel megtörtént a legrosszabb, ami műfajában megtörténhet: megöregedett. Ezt még a Rolling Stones-os kollégák sem úszták meg cikiség nélkül, a kohók dalnoka meg aztán pláne nem. (Akiről mai performanszai alapján feltételezzük, fiatalbb korában is nagy lumen lehetett. Csak régebben főleg énekelni hallottuk, és egyébként kedveltük is.)
Pataki úgy emlékszik, az ufók elrabolták még gyerekként, és véleménye szerint a devizaválságot imádkozással kell átvészelni.
Jelölése nyilvánvalóan annak a gusztustalan belterjizmusnak köszönhető, hogy Attila bá agymenéseinek Hajdu Péter ad teret az utóbbi időben.

Kovács Ákos közelebb áll az ízlésünkhöz mint zenész. (Sőt, talán úgy pontosabb, közelebb áll mai ízlésünkhöz.) Mint ember viszont nem éppen szimpatikus. Nyilvánvaló elkötelezettségén túl viszont rideg, szívtelen embernek gondoljuk, aki hajlamos mások lenézésére. Felsőbbrendűségét elsősorban konzumidiótákkal (én tőle hallottam először ezt a kifejezést) és nőkkel szemben érzékelteti. Mélyen vallásos, sőt egyházas ember, elsősorban a tűz és vas módszerében hisz.
Intelligenciája megkérdőjelezhetetlen. Az állammal szembeni beteges paranoia azonban néha túlságosan is elönti az agyát.

És itt van még Dopeman. A rapper, aki még Ganxta Zolee szintjét sem ütötte meg. Manapság azért szeretik, mert a Himnuszt bazmegekkel remixelte, és valami ájtatoskodó idióta ezért feljelentette.
Noha engem különösebben nem zavar, ha valami primitív rétegzenész polgárpukkaszt, az már annál inkább idegesít, amikor ezért valami intellektuális Robin Hoodnak állítják be az ellenoldaliak.
Mindenki túlreagálja a dolgot. Ez egy gyermeteg, humortalan tréfa. Mint, amikor Pistike rajzszöget tesz a tanítónéni székére. Egyáltalán nem eredeti, egyáltalán nem vicces, és ha hülye a tanár, akkor nemcsak neki fog fájni, hanem Pistikének, sőt várhatóan az egész osztálynak is.
Az nem politikai állásfoglalás, ha megsértjük a magyarság egyik szimbólumát. (Nem is főbenjáró bűn, sima taplóság, éretlenség.) Dopemannél csak az primitívebb, aki ezt jófejségnek, lazaságnak tartja csak azért, mert valami kdnp-s szerencsétlennek ettől fölmegy a pulzusa.

Ezek lennének tehát a mai könnyűzenei élet lángoszlopai... Tessék választani!