Legjobb öröm a káröröm. Mégis önmérsékletre intenék mindenkit, aki nem a Fidesz.

Persze, persze Viktor azt mondta, hogy elmegy, ha az IMF visszajön. De, remélem, ezt senki sem vette komolyan. Viktor nem megy el. Soha. Akkor se volt hajlandó, amikor a személyesen a magyar választók küldték el 2002-ben. Ez az egész őrület is akkor kezdődött.

Aki azt hinné, ez a pálfordulás egyedülálló, téved vagy nem erős a memóriája. Az ilyen emberek okulására hadd idézzem föl a szocialista ízlésterror alatt készült A veréb is madár idevágó jelenetét. (Az egész filmet érdemes megnézni, az ominózus jelenet viszont a 8. percnél indul. Nyugati ügyfél érkezik a szocialista vállalathoz. Na, ma ugyanígy pörögnek a táblák a Matolcsy-minisztériumban, ha az imf-esek belépnek.)

Aki jót akar Magyarországnak, gyorsan abbahagyja bölcselkedést és a gúnyolódást. És nem emlékezteti Viktort könnyelműnek bizonyult ígéretére.

Örüljünk inkább annak, hogy végre tettek valami értelmeset. Az utolsó pillanatban, de félrerántották a kormányt, mielőtt felkenődtünk volna a falra. Vagy, ami még rosszabb, a gyorsnaszád olasz, esetleg görög vizekre keveredett volna.

Szóval ne idegesítsük pont most Viktort és a jobbkezét, amikor amúgy is egy centire van a meghasonulástól. Most, hogy először végre valami hasznos, józan, értelmes dolgot tettek, ne hajszoljuk őket még a mostaniaknál is abszurdabb pótcselekvésekbe!