A fiatalságmániát már akkor sem néztem túl jó szemmel, amikor még én ún. fiatal voltam. Most is zavar, mennyire fixált a társadalom arra az átmeneti, és érdemnek semmiképpen sem nevezhető állapotra, amikor valaki fiatal.

De mivel péntek van, nagyszabású, szociálpszichológiai fejtegés helyett inkább küzdjünk úgy a korfasizmus ellen, hogy visszatérünk egy ifjúkorunk előtti állapotba, az önfeledt gyermekkorba. Magyarán: játsszunk!

A most következő képek nem valódiak, hanem számítógéppel kreálták őket. Híres emberek portréit öregítették meg annak a szoftvernek a segítségével, amelyet egyébként eltűnt személyek (főleg gyerekek) felkutatásánál használnak. Annak kiderítésére, ugye, hogy a régóta elcsámborgott, esetleg elrabolt ember külseje időközben változott. Pláne gyerekeknél drasztikus ez. A program figyelembe véve néhány alapvető antropológiai szabályosságot megpróbálja megrajzolni az illető lehetséges arcképét, így az idő teltével hatékonyabban lehet keresni.

Kiket látunk a képeken?