Utálom az egész Stohl-ügyet! Eddig soha, egyetlen sort sem írtam itt, bár a Velveten egy-egy mozzanatra nem bírtam nem reagálni. Elsősorban azért nem, mert ez egy büntetőügy, és én nem vagyok bíróság.

Attól is ráz a hideg, hogy egyesek egy éve gyilkosozzák, és nyilvánosan kivégeznék Stohlt. A csúcs az - és ezt elvileg újságíróként dolgozók is leírják ma is - hogy a Nemzeti színpadán csak tisztességes, erkölcsös ember állhat, így a többszörös visszaeső Stohl András nem.

Stohl mellett tegnap számos művésztársa és barátja állt ki. Vagyis egyfajta néma szimpátiatüntetést tartottak a bíróság tárgyalásán. Impozáns a névsor: Bodrogi Gyula, Törőcsik Mari, Garas Dezső, Kern András, Kulka János és a bűnbe esett színész direktora, Alföldi Róbert.

Előtte való nap pedig huszonöten - köztük a fenti művészek is - nyílt levélben fordultak egy kis jóindulatért a bírósághoz. Jelentősen támaszkodtak a hírnevükre, hátha rajongóik elindítanak egy kis eróziót abban a sziklaszilárd közutálatban, amelyet Stohl a tettével és az azóta csűrt-csavart magyarákodásával, mentegetődzésével kiváltott.

Bár egyfelől emberileg van bennem megértés irántuk. Egyikükről sem hiszem, hogy támogatná a bedrogozott, hajnali száguldozást - akárki üljön is a volánnál. És nyilván van bennük együttérzés a törött lábú bácsival is. Stohl is megbánta, ebben biztos vagyok, és nemcsak a fölé tornyosuló következmények miatt.

Tettükkel azonban nem tudok egyetérteni. Senki sem várja el, hogy a barátjuk vagy kedves kollégájuk ellen forduljanak. A színház épp eléggé korrekten járt el, hogy egy időre felfüggesztette Stohlt, és aztán újra színpadra engedte. Ez egy kiváló reakció volt. Igazságos és lojális egyszerre. Ezt a példát követhették volna a kollégák is, és különösen érthetetlenné teszi Alföldi megjelenését.

De az az érvelés, hogy Stohl azóta milyen jellemfejlődésen esett át, nem érdekes. Nem az elmúlt egy évet kell megítélnie a bíróságnak, hanem elsősorban azt a szerencsétlen tavalyi, májusi reggelt.

A dolog pedig - ismerve, milyen országban élünk - attól válik kontraproduktívvá, hogy egyesek a szolidaritás kissé túl látványos gesztusát cinkossággal azonosítják. Mivel Stohl pont a méltatlanok által uralt Nemzeti Színház - ahol a színpadon csak szűzek és grállovagok szerepelhetnek egyes felfogások szerint, csakis erényövben, és lehetőleg lefátyolozva - művésze, ez újabb lehetőség a nemzetvesztő liberálisokat ab ovo erkölcstelennek tekinteni.

Sajnos Stohl esete nem nagyon menhető. A barátai persze kifejezhetik, hogy mellette állnak. De a hibázó színészen ez nem segít. Ha enyhébb ítéletet kap, akkor ugyanolyan gyűlölt VIP-bűnözőnek tartják majd, mint Császár Elődöt. Aki híres, arra más szabály vonatkozik, hangoztatják majd sokan. Ráadásul Császár mögött emlékeim szerint még csak nem is sorakozott föl ilyen rangos társaság.

Pedig sokan gondoltuk az elsőfok után, hogy most megnyugtatják a közvéleményt ezzel a kemény döntéssel, aztán jogerőre már valami enyhébb ítélet emelkedik másodfokon. De azzal a médiakapálózással, amely az ügyvéd kezdeményezésére történt, és a jó szándékú, de visszatetsző és (valószínűleg) elhibázott eredményű szolidaritási akcióval a kollégák elérték, hogy Stohl szem előtt maradt. Vagyis bíró legyen a talpán, aki lényegesen enyhébb ítéletet szab ki.